4. fejezet
A nagy titok
Ezt a fejezetet minden drága olvasómnak ajánlom, Tudom, hogy megvárakoztattalak vele titeket, de legalább már meg van. Az 5. fejezet következő hónap közepére lesz meg. Tudom, hogy a mostani fejezetben a legjobb részt nem írtam le túl jól, de remélem attól még tetszeni fog. Nem is húzom tovább a szót: Jó olvasást!
Lili sokáig nem tudott elaludni, mert gondolkodott. Még pedig azon, hogy miért volt Lucas szeme más színű. Ezen kb. egy órát töprengett, azután elnyomta az álom. Nagyon rosszul aludt, forgolódott, sokszor fölébredt. Reggel korán kelt. Nem érezte túl jól magát, hát vissza feküdt az ágyba, de fönt volt egészen addig míg ki nem világosodott. Elég szokatlan álom kísértette. Álmában katakombákban futott, még hozzá valami elöl. Hátrapillant, és mögötte egy óriási szörnyeteg lohol. Csak ment amerre tudott, de egyre sötétebb lett.Úgy gondolta, hogy egyre mélyebbre megy, mert a világosság lassan el is tűnt. Elbotlott valamiben, és a földön találta magát. Tudta, és érezte, hogy a szörnyeteg valahol a közelében van, és akkor is látja.
- Lili, Lili! Ébredj! - hallotta valaki hangját hirtelen.
Kinyitotta a szemét , és a királynőt látta meg.
- Ne aludj légyszives vissza. Lázad van, és jobb ha ébren maradsz míg gyógyítunk. Pillanat és vissza jövök.
Kirohant az ajtón és egy perc múlva már újra a szobában volt, de a magával hozta a mágust. Aki oda ment a lányhoz és megfogta a homlokát.
- Valóban láza van ez kétségtelen. Megkérhetném királynő, hogy kimegy míg meggyógyítom?
- Természetesen. Ha kell valami csak szóljon kint leszek az ajtó előtt.
- Ülj föl csukd le a szemed és maradj nyugton! - intézte kérését már a leányzó felé.
A varázsló elkezdett mormolni valamit, amit nem lehet érteni, mert nagyon halkan mondta. Vagy egy negyed óráig tartott ez a művelet. Amikor befejeztevissza fektette Lilit az ágyba.
- Kérem ne mennyen el…szeretnék magával beszélni. - szólalt meg a hölgyemény először egsz nap.
- Na és miről akarsz velem társalogni? Nem hiszem, hogy találnánk közös témát.
- Csak azt szeretném , hogy…magam mit tud Lucasról?
- Hát egyedül a király tud róla mindent, de szívesen megmondom amit velem is közöltek. Lássuk csak…16 éves, ugyebár katona, de ezt már észre vehetted, na meg a szüleit megölték… de miért érdekel ez téged?
- Azért, mert pár napja kék volt a szeme, tegnap pedig zöld. Ez lehetséges? Egyébként az biztos, hogy jól láttam.
- Érdekes, nagyon érdekes. Utána nézek a könyveimben. Na addig is maradj a szobádban, nem mehetsz sehova. Vacsorára jó lenne ha lejönnél, majd bejövök érted. Addig is pihenj sokat.
A mágus már ment is kifelé, és Lili egyedül maradt. Igaz nagyon le akart menni a kertbe, de tudta nem szabad. Hát csak feküdt az ágyán, néha-néha oda sétált az ablakhoz. Majd a este hétkor jöttek is érte. El is indultak némán, aztán a csöndet végül is Lili törte meg.
- Jutott már valamire?
- Nem még nem, De keresem a megoldást. Ami fontosabb viszont, hogy akár mennyire nem érzed magad éhesnek, akkor is enned kell, mert a szervezetednek szüksége van az energiára.
Amíg leértek, több szót nem váltottak. Az asztalnál a lány leült szokott helyére és elkezdett enni. A percek olyan lassan teltek Lili számára mint még soha. Úgy érezte, hogy nézi valaki. elkezdte keresni szemlélőjét. Nézte a közelebb és távolabb ülőket is, de úgy tűnt az asztalnál mindenki el van foglalva a mag dolgával. Aztán még is csak rájött ki fürkészi tekintetével. A falnál ott állt Lucas, akivel tegnap (végül is) összeveszett. Gyorsan elfordult, és elkezdte bámulni az asztalon lévő enni valókat. Mivel már semmi kedve nem volt elindulni, fölpattant és elindult szobája felé. De még sem oda jutott ahova szeretett volna. egy nagy könyvtárban találta magát. Alig tudta elhinni amit látott. Annyi könyv volt ott, mint égen a csillag. Hát nem is várakozott sokáig belevetette magát a könyv tengerbe. Jó pár órája olvasott mikor hallotta, hogy nyílik a zajtó. Föl pillantott és az ajtónál meg látta azt a fiút aki igen bámulta vacsora közben. Csak nézte a srácot, és várta, hogy mi lesz ebből.
- Szia! - szólal meg végül az újonnan érkező. De Lili csak ül és bámult. Mikor a lány nem szólalt meg Lucas folytatta.
- Na haragudj amiért olyan furcsán viselkedtem amikor rákérdeztél a szememre. Megbocsátanál nekem?
- hát az attól függ, hogy hajlandó vagy-e végre elmondani a szem szín váltás okát.!
- Azt még mindig megtartanám magamnak…de ettől függetlenül szeretném ha újra jóba lennék.
- Értem.
- Bár azt is megértenem ha többet szóba se állnál velem…csak szólj ha döntöttél. - Lesütött szemmel már indult is kifelé.
- Várj, ne meny el! Megbocsátok…csak maradj itt.- Lili fölpattant helyéről és ha kell erőszakkal vissza rángatja a fiút a könyvtárba.
- Rendben megyek.- Mosolyodik el a srác és máris ott terem a lány mellet,és szép gyengéden leültette, majd letelepedett az asztalhoz.
- Na leülni tudok egyedül! - szólt Lili miközben figyelte a fiú minden mozdulatát. - És mit csináltál ma?
- legtöbbet téged kerestelek. Először a szobádhoz mentem csak nem engedtek be, mert azt mondták lázad van. Most már ahogy látom jobban vagy. - rápillantott a lányra és szemében látszott valami őszinteség, meg egy kicsi fájdalom.
- Értem…hát most már tényleg jobban vagyok.
- Gyere elkísérlek a szobádba. Elég késő van nem kéne a szobánkon kívül tartózkodnunk…főleg a mostani helyzetben.
- Rendben de még nem vagyok fáradt. Mit fogok én ott egyedül csinálni?
- Hát ha akarod beszélgethetünk tovább…csak nem akartam, hogy elaludj itt. - fölpattant helyéről és szépen várta, hogy a másik is induláshoz készen álljon.
- Az jó lesz. De belegondoltál már abba, hogy ahová most indulunk több esélyem van elaludni. - egy kicsit elpirult a lány, de de ő is felállt és már indult az ajtó felé.
- Na várj meg ne olyan sietősen. - kérte Lucas, majd mikor beérte Lilit ismét megszólalt. - Nem bánnád ha megismernénk egymást jobban?
- Nem dehogy, Mit akarsz tudni rólam? - miközben beszélgettek elérték az ajtót, és ahogy azt illik a férfi kinyitotta az ajtót a hölgy előtt. Persze a drága nő megint elpirult. - Köszi.
- Ugyan nincs mit. Mond el magadról mindent amit akarsz, nekem csak az a fontos, hogy többet tudjak rólad.
- Hát 15 éves vagyok de három hét múlva már 16. Iskolába járok, meg minden. Szeretem a zenét meg az érdekes dolgokat. Na és most te jössz!
- Én már 16 vagyok, katona, mint már észre vehetted. Én is kedvelem azokat a dolgokat amiket te, de én még harcolni is szeretek.
- Akkor nem különbözik az ízlésünk annyira. - mosolyodtak el mind ketten.
Miközben jártatták szájukat elértek a már emlegetett szobához, ahova bementek. Mindketten ugyan abban az ablaknál ültek le egymással szemben.
- Tudom nincs hozzá közöm de… Van barátnőd? - szólalt meg váratlanul Lili, aki evvel a kérdéssel egy kicsit lesokkolta a fiút.
- Nem nincs. Bár igen meglep, hogy ez után érdeklődsz. Na és neked van barátod?
- Nincsen…bár sokan piszkálnak már avval, hogy eljött már az ideje annak, hogy végre randizzak.
- Érdekes… Megengeded, hogy adjak valamit?
- Persze, de mit?
- Akkor hunyd le a szemed. Azt majd meglátod.
- Miért hunyjam le a szemem?
- Az mindegy, csak csináld azt amit mondtam!
Lili végre lecsukta szemét. Lucas jobb kezét a vele lévő arcára teszi és gyengéden elhúzza a széktámlájától. Majd közelebb hajol hozzá szép lassan. A levegő egyre beszültebbé és feszültebbé vált míg nem megtörtént a csók. A fiú nem bénázik, csodálatos csókot ad szerelmének. A lány se totojázott, vissza csókolt legjobb tudása szerint. Miközben csókolóztak az idő szinte lelassult, és egyikőjük sem tudta volna megmondani meddig voltak elfoglaltak.
- Remélem örülsz annak amit adtam. - közben meg is fogta szabad kezével a hölgyemény kezét.
- Nagyon örülök neki de nem értem, hogy miért pont én.
- hogy miért pont te? Mert te tetszel nekem te butuska.
Újra a lányhoz hajolt, de most csak egy kis puszit kapott az arcára, az elpirult nőnemű egyed.
- Rendben ezt elfogadom. - mosolygott a srácra.
- Muszáj neked ilyen szégyellősnek lenned? De most irány hercegnőm! - fölpattant és Lilit fölemelte, akit le is rakott szépen az ágyra. - Álmodj szépeket! Jó éjt! - közben be is takarja drágaságát, bár ezt Lili csak azért tűri el, mert Lucasról van szó.
- Várj, maradj itt! Nem mehetsz el! Itt kell maradnod!
- Rendben. Letáborozok melletted. - megkerülte az ágyat, és bebújt a takaró alá. Közelebb húzódott választottjához, és át is ölelte. A lány szembe fordult a fiúval és hozzá bújt. még egy fél óráig beszélgettek. Néha-néha még egy csók is elcsattant. Majd egymást átölelve aludtak el.
- Lili, Lili! Ébredj! - hallotta valaki hangját hirtelen.
Kinyitotta a szemét , és a királynőt látta meg.
- Ne aludj légyszives vissza. Lázad van, és jobb ha ébren maradsz míg gyógyítunk. Pillanat és vissza jövök.
Kirohant az ajtón és egy perc múlva már újra a szobában volt, de a magával hozta a mágust. Aki oda ment a lányhoz és megfogta a homlokát.
- Valóban láza van ez kétségtelen. Megkérhetném királynő, hogy kimegy míg meggyógyítom?
- Természetesen. Ha kell valami csak szóljon kint leszek az ajtó előtt.
- Ülj föl csukd le a szemed és maradj nyugton! - intézte kérését már a leányzó felé.
A varázsló elkezdett mormolni valamit, amit nem lehet érteni, mert nagyon halkan mondta. Vagy egy negyed óráig tartott ez a művelet. Amikor befejeztevissza fektette Lilit az ágyba.
- Kérem ne mennyen el…szeretnék magával beszélni. - szólalt meg a hölgyemény először egsz nap.
- Na és miről akarsz velem társalogni? Nem hiszem, hogy találnánk közös témát.
- Csak azt szeretném , hogy…magam mit tud Lucasról?
- Hát egyedül a király tud róla mindent, de szívesen megmondom amit velem is közöltek. Lássuk csak…16 éves, ugyebár katona, de ezt már észre vehetted, na meg a szüleit megölték… de miért érdekel ez téged?
- Azért, mert pár napja kék volt a szeme, tegnap pedig zöld. Ez lehetséges? Egyébként az biztos, hogy jól láttam.
- Érdekes, nagyon érdekes. Utána nézek a könyveimben. Na addig is maradj a szobádban, nem mehetsz sehova. Vacsorára jó lenne ha lejönnél, majd bejövök érted. Addig is pihenj sokat.
A mágus már ment is kifelé, és Lili egyedül maradt. Igaz nagyon le akart menni a kertbe, de tudta nem szabad. Hát csak feküdt az ágyán, néha-néha oda sétált az ablakhoz. Majd a este hétkor jöttek is érte. El is indultak némán, aztán a csöndet végül is Lili törte meg.
- Jutott már valamire?
- Nem még nem, De keresem a megoldást. Ami fontosabb viszont, hogy akár mennyire nem érzed magad éhesnek, akkor is enned kell, mert a szervezetednek szüksége van az energiára.
Amíg leértek, több szót nem váltottak. Az asztalnál a lány leült szokott helyére és elkezdett enni. A percek olyan lassan teltek Lili számára mint még soha. Úgy érezte, hogy nézi valaki. elkezdte keresni szemlélőjét. Nézte a közelebb és távolabb ülőket is, de úgy tűnt az asztalnál mindenki el van foglalva a mag dolgával. Aztán még is csak rájött ki fürkészi tekintetével. A falnál ott állt Lucas, akivel tegnap (végül is) összeveszett. Gyorsan elfordult, és elkezdte bámulni az asztalon lévő enni valókat. Mivel már semmi kedve nem volt elindulni, fölpattant és elindult szobája felé. De még sem oda jutott ahova szeretett volna. egy nagy könyvtárban találta magát. Alig tudta elhinni amit látott. Annyi könyv volt ott, mint égen a csillag. Hát nem is várakozott sokáig belevetette magát a könyv tengerbe. Jó pár órája olvasott mikor hallotta, hogy nyílik a zajtó. Föl pillantott és az ajtónál meg látta azt a fiút aki igen bámulta vacsora közben. Csak nézte a srácot, és várta, hogy mi lesz ebből.
- Szia! - szólal meg végül az újonnan érkező. De Lili csak ül és bámult. Mikor a lány nem szólalt meg Lucas folytatta.
- Na haragudj amiért olyan furcsán viselkedtem amikor rákérdeztél a szememre. Megbocsátanál nekem?
- hát az attól függ, hogy hajlandó vagy-e végre elmondani a szem szín váltás okát.!
- Azt még mindig megtartanám magamnak…de ettől függetlenül szeretném ha újra jóba lennék.
- Értem.
- Bár azt is megértenem ha többet szóba se állnál velem…csak szólj ha döntöttél. - Lesütött szemmel már indult is kifelé.
- Várj, ne meny el! Megbocsátok…csak maradj itt.- Lili fölpattant helyéről és ha kell erőszakkal vissza rángatja a fiút a könyvtárba.
- Rendben megyek.- Mosolyodik el a srác és máris ott terem a lány mellet,és szép gyengéden leültette, majd letelepedett az asztalhoz.
- Na leülni tudok egyedül! - szólt Lili miközben figyelte a fiú minden mozdulatát. - És mit csináltál ma?
- legtöbbet téged kerestelek. Először a szobádhoz mentem csak nem engedtek be, mert azt mondták lázad van. Most már ahogy látom jobban vagy. - rápillantott a lányra és szemében látszott valami őszinteség, meg egy kicsi fájdalom.
- Értem…hát most már tényleg jobban vagyok.
- Gyere elkísérlek a szobádba. Elég késő van nem kéne a szobánkon kívül tartózkodnunk…főleg a mostani helyzetben.
- Rendben de még nem vagyok fáradt. Mit fogok én ott egyedül csinálni?
- Hát ha akarod beszélgethetünk tovább…csak nem akartam, hogy elaludj itt. - fölpattant helyéről és szépen várta, hogy a másik is induláshoz készen álljon.
- Az jó lesz. De belegondoltál már abba, hogy ahová most indulunk több esélyem van elaludni. - egy kicsit elpirult a lány, de de ő is felállt és már indult az ajtó felé.
- Na várj meg ne olyan sietősen. - kérte Lucas, majd mikor beérte Lilit ismét megszólalt. - Nem bánnád ha megismernénk egymást jobban?
- Nem dehogy, Mit akarsz tudni rólam? - miközben beszélgettek elérték az ajtót, és ahogy azt illik a férfi kinyitotta az ajtót a hölgy előtt. Persze a drága nő megint elpirult. - Köszi.
- Ugyan nincs mit. Mond el magadról mindent amit akarsz, nekem csak az a fontos, hogy többet tudjak rólad.
- Hát 15 éves vagyok de három hét múlva már 16. Iskolába járok, meg minden. Szeretem a zenét meg az érdekes dolgokat. Na és most te jössz!
- Én már 16 vagyok, katona, mint már észre vehetted. Én is kedvelem azokat a dolgokat amiket te, de én még harcolni is szeretek.
- Akkor nem különbözik az ízlésünk annyira. - mosolyodtak el mind ketten.
Miközben jártatták szájukat elértek a már emlegetett szobához, ahova bementek. Mindketten ugyan abban az ablaknál ültek le egymással szemben.
- Tudom nincs hozzá közöm de… Van barátnőd? - szólalt meg váratlanul Lili, aki evvel a kérdéssel egy kicsit lesokkolta a fiút.
- Nem nincs. Bár igen meglep, hogy ez után érdeklődsz. Na és neked van barátod?
- Nincsen…bár sokan piszkálnak már avval, hogy eljött már az ideje annak, hogy végre randizzak.
- Érdekes… Megengeded, hogy adjak valamit?
- Persze, de mit?
- Akkor hunyd le a szemed. Azt majd meglátod.
- Miért hunyjam le a szemem?
- Az mindegy, csak csináld azt amit mondtam!
Lili végre lecsukta szemét. Lucas jobb kezét a vele lévő arcára teszi és gyengéden elhúzza a széktámlájától. Majd közelebb hajol hozzá szép lassan. A levegő egyre beszültebbé és feszültebbé vált míg nem megtörtént a csók. A fiú nem bénázik, csodálatos csókot ad szerelmének. A lány se totojázott, vissza csókolt legjobb tudása szerint. Miközben csókolóztak az idő szinte lelassult, és egyikőjük sem tudta volna megmondani meddig voltak elfoglaltak.
- Remélem örülsz annak amit adtam. - közben meg is fogta szabad kezével a hölgyemény kezét.
- Nagyon örülök neki de nem értem, hogy miért pont én.
- hogy miért pont te? Mert te tetszel nekem te butuska.
Újra a lányhoz hajolt, de most csak egy kis puszit kapott az arcára, az elpirult nőnemű egyed.
- Rendben ezt elfogadom. - mosolygott a srácra.
- Muszáj neked ilyen szégyellősnek lenned? De most irány hercegnőm! - fölpattant és Lilit fölemelte, akit le is rakott szépen az ágyra. - Álmodj szépeket! Jó éjt! - közben be is takarja drágaságát, bár ezt Lili csak azért tűri el, mert Lucasról van szó.
- Várj, maradj itt! Nem mehetsz el! Itt kell maradnod!
- Rendben. Letáborozok melletted. - megkerülte az ágyat, és bebújt a takaró alá. Közelebb húzódott választottjához, és át is ölelte. A lány szembe fordult a fiúval és hozzá bújt. még egy fél óráig beszélgettek. Néha-néha még egy csók is elcsattant. Majd egymást átölelve aludtak el.
Na ennyi lenne befejeztem. (márc. 16.) Tudom sokáig tartott míg végre leírtam. Holnap küldöm az 5. fejezetet.
Puszi:
Lex
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése