Hát úgy állnak a dolgok…

Hát úgy áll a dolgok, hogy az írás nem megy. És nekem nagyon úgy tűnik, hogy senki nem fogja hiányolni az írásomat. Majd lehet hogy néha küldök egy.egy fejezetet de egyáltalán nem biztos. Sőt valószínű, hogy abba hagyom ennek a könyvnek az írását. Na ennyi lenne. Bár gondolom úgy se érint senkit ez a dolog.

Képek a füzetről

Szóval ez a bejegyzés végül is azért van, hogy megtudjátok mibe írom a könyvemet, meg kiakartam magam végre józanítani. (Erre csak is azért van szükség, mert tök bediliztem XD.)Na akkor bele is vágok a képek megmutatásába.

Vagy ahogy én hívom a füzetet: Mosolygós halál

Avagy:  A nevek listája (Bár csak két név van rajta még)

Pár szót talán eltudtok csípni belőle, de nem tudtam normálisan lefényképezni.

Na ez már a kedvencem. Ezen szinte minden van még ami nem is kell olyant is lehet látni rajta. Jó most csak a címet fényképeztem le remélem ennyi is elég.

Ezeket a kis fickókat imádom. Úgy neveztem el őket együttesen, hogy: A mosoly brigád. Tök jó ahogy a 8 fekete körül fogja a maradék kettőt, amik tök más színűek. El is neveztem őket. Ha valaki esetleg nem látná a neveket, fentről-lefelé, és jobbról-balra haladva: Ness, Regulus, Filius, Bad, Lusi, Carlisle, Marge, Sirius, Jeni. Félre értés ne essék a második sor utolsóját nem véletlenül nem neveztem el. Őt mindig másnak mondom. (Néha még nemét is váltogatja, de általában lány.)

Na ennyi volt mára a hülyeségeimből. Az ötödik fejezet (remélhetőleg) kinn lesz a nap végére. Puszilok mindenkit. [Ötödik fejezet az előző bejegyzés helyére kerül, amit már el is kezdtem.]

Plusz: Köszönöm mindenkinek, hogy a blogomat olvassa és, hogy meg volt az 500 olvasom. (Nekem ez is sok ^^.)

Nőnap

 Minden drága női olvasómnak boldog nőnapot!!! Őszintén sajnálom, hogy csak most raktam ki…de szokták mondani, hogy ami késik nem múlik. Tudom kicsit furik a színek a hátterén de remélem így is tetszeni fognak a versek. Puszilok mindenkit! XO

Ja és a negyedik fejezet lassan kint lesz teljes egészében. Az ötödik fejezet kb. fele már meg van úgy, hogy úgy hónap közepe fele kint lesz.

Kosztolányi Dezső : Nők

Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól
vallok,
nők, rokonaim.
Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám,
mint senki más,
s szeretlek is benneteket.
Zavarosak, mint én,
termékenyek, mint én,
zavaros források, melyekből aranyat mostam,
igazi aranyat.
Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok,
de igazabbak
a meddő gondolatnál,
a büszke hazugnál,
a csontos, ijesztő, gyilkos férfinál.
Hová is futhatnék én,
kócos fejemmel,
költészetemmel,
rettenetesen cikázó tétovaságommal,
ha nem volnátok ti,
megértők, megbocsátók,
elvtelen szentek,
jámbor pogányok,
bizonytalan jók,
valóság hű sáfárjai.
Ha varrtok, vagy vajat mértek,
kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel,
s hócipőben topogtok, kecsesen, de balogul is, mint az albatroszok,
fölkacagok az örömtől, hogy vagytok,
és én is vagyok mellettetek.
Hozzátok kötözött engem a végzet,
örökkévalóan,
köldökzsinórral, azután a vágyak
eleven kötelével,
hogy mélyetekben keressem az utat az élet felé,
s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat.
Nem egy, hanem mindegyik.
Mindegyik leányom, mindegyik feleségem,
mindegyik barátnőm, rejtélyes kedvesem.
Mindegyik anyám.

Arany Viktor : Nőnapra

Ó, NŐ! Miért van ez,
Hogy se veled, se nélküled?
Hol van a tövis,
Melyet ha kihúzok
Veled is, nélküled is?

Arany Viktor: Nőnapra

Ha nem lenne Nő
A férfi áporodna,
Egymást élteti az
Egy, két oldala.

Arany Viktor: Nőnapra

A férfi gondja, s öröme a nő,
Mindkettő egyre csak nő.
Míg rá nem jön,
A kettő egyre megy,
Férfi és nő, ugyanis egy.




Arany Viktor: Nőnapi felismerés

Tiltakoztam, miért vagy más,
Távol éreztelek tőlem,
Rájöttem, az vagy,
Mi hiányzik belőlem.

Arany Viktor: Nőnapra

Rózsaszirmok legyenek talpad alatt,
Égi fény mossa meg arcodat.
Angyalok vezessenek végig utadon,
Kerüljön el bánat, fájdalom.



Arany Viktor: Negyven felett

Negyven fölött szép igazán a nő,
Akkor már kiül a belső,
Meghozza gyümölcsét az élet,
Meglátszik, ki a finom érett.
Sokuk arcán mennyei szépség ül,
Nőiségük kiteljesül,
Az értő szem őket nézi,
Ki szerencsés, karjukban végzi.

Arany Viktor: Ó te drága NŐ

Ó te drága NŐ,
Bűbáj, csáberő.
Küzdelem, vagy
Béke a nyerő?
Hatalmad nagy,
De elveszem,
Mert szívem
Kezedbe teszem.



Arany Viktor: A NŐ-nek

Életem, végzetem,
Fájdalmam, örömöm,
Másik felem Te vagy.
Nélküled nem dobog a szív,
És nem forog az agy.

Különleges utazás

4. fejezet

A nagy titok

Ezt a fejezetet minden drága olvasómnak ajánlom, Tudom, hogy megvárakoztattalak vele titeket, de legalább már meg van. Az 5. fejezet következő hónap közepére lesz meg. Tudom, hogy a mostani fejezetben a legjobb részt nem írtam le túl jól, de remélem attól még tetszeni fog. Nem is húzom tovább a szót: Jó olvasást!

Lili sokáig nem tudott elaludni, mert gondolkodott. Még pedig azon, hogy miért volt Lucas szeme más színű. Ezen kb. egy órát töprengett, azután elnyomta az álom. Nagyon rosszul aludt, forgolódott, sokszor fölébredt. Reggel korán kelt. Nem érezte túl jól magát, hát vissza feküdt az ágyba, de fönt volt egészen addig míg ki nem világosodott. Elég szokatlan álom kísértette. Álmában katakombákban futott, még hozzá valami elöl. Hátrapillant, és mögötte egy óriási szörnyeteg lohol. Csak ment amerre tudott, de egyre sötétebb lett.Úgy gondolta, hogy egyre mélyebbre megy, mert a világosság lassan el is tűnt. Elbotlott valamiben, és a földön találta magát. Tudta, és érezte, hogy a szörnyeteg valahol a közelében van, és akkor is látja.
- Lili, Lili! Ébredj! - hallotta valaki hangját hirtelen.
Kinyitotta a szemét , és a királynőt látta meg.
- Ne aludj légyszives vissza. Lázad van, és jobb ha ébren maradsz míg gyógyítunk. Pillanat és vissza jövök.
Kirohant az ajtón és egy perc múlva már újra a szobában volt, de a magával hozta a mágust. Aki oda ment a lányhoz és megfogta a homlokát.
- Valóban láza van ez kétségtelen. Megkérhetném királynő, hogy kimegy míg meggyógyítom?
- Természetesen. Ha kell valami csak szóljon kint leszek az ajtó előtt.
- Ülj föl csukd le a szemed és maradj nyugton! - intézte kérését már a leányzó felé.
A varázsló elkezdett mormolni valamit, amit nem lehet érteni, mert nagyon halkan mondta. Vagy egy negyed óráig tartott ez a művelet. Amikor befejeztevissza fektette Lilit az ágyba.
- Kérem ne mennyen el…szeretnék magával beszélni. - szólalt meg a hölgyemény először egsz nap.
- Na és miről akarsz velem társalogni? Nem hiszem, hogy találnánk közös témát.
- Csak azt szeretném , hogy…magam mit tud Lucasról?
- Hát egyedül a király tud róla mindent, de szívesen megmondom amit velem is közöltek. Lássuk csak…16 éves, ugyebár katona, de ezt már észre vehetted, na meg a szüleit megölték… de miért érdekel ez téged?
- Azért, mert pár napja kék volt a szeme, tegnap pedig zöld. Ez lehetséges? Egyébként az biztos, hogy jól láttam.
- Érdekes, nagyon érdekes. Utána nézek a könyveimben. Na addig is maradj a szobádban, nem mehetsz sehova. Vacsorára jó lenne ha lejönnél, majd bejövök érted. Addig is pihenj sokat.
A mágus már ment is kifelé, és Lili egyedül maradt. Igaz nagyon le akart menni a kertbe, de tudta nem szabad. Hát csak feküdt az ágyán, néha-néha oda sétált az ablakhoz. Majd a este hétkor jöttek is érte. El is indultak némán, aztán a csöndet végül is Lili törte meg.
- Jutott már valamire?
- Nem még nem, De keresem a megoldást. Ami fontosabb viszont, hogy akár mennyire nem érzed magad éhesnek, akkor is enned kell, mert a szervezetednek szüksége van az energiára.
Amíg leértek, több szót nem váltottak. Az asztalnál a lány leült szokott helyére és elkezdett enni.  A percek olyan lassan teltek Lili számára mint még soha. Úgy érezte, hogy nézi valaki. elkezdte keresni szemlélőjét. Nézte a közelebb és távolabb ülőket is, de úgy tűnt az asztalnál mindenki el van foglalva a mag dolgával. Aztán még is csak rájött ki fürkészi tekintetével. A falnál ott állt Lucas, akivel tegnap (végül is) összeveszett. Gyorsan elfordult, és elkezdte bámulni az asztalon lévő enni valókat. Mivel már semmi kedve nem volt elindulni, fölpattant és elindult szobája felé. De még sem oda jutott ahova szeretett volna. egy nagy könyvtárban találta magát. Alig tudta elhinni amit látott. Annyi könyv volt ott, mint égen a csillag. Hát nem is várakozott sokáig belevetette magát a könyv tengerbe. Jó pár órája olvasott mikor hallotta, hogy nyílik a zajtó. Föl pillantott és az ajtónál meg látta azt a fiút aki igen bámulta vacsora közben. Csak nézte a srácot, és várta, hogy mi lesz ebből.
- Szia! - szólal meg végül az újonnan érkező. De Lili csak ül és bámult. Mikor a lány nem szólalt meg Lucas folytatta.
- Na haragudj amiért olyan furcsán viselkedtem amikor rákérdeztél a szememre. Megbocsátanál nekem?
- hát az attól függ, hogy hajlandó vagy-e végre elmondani a szem szín váltás okát.!
- Azt még mindig megtartanám magamnak…de ettől függetlenül szeretném ha újra jóba lennék.
- Értem.
- Bár azt is megértenem ha többet szóba se állnál velem…csak szólj ha döntöttél. - Lesütött szemmel már indult is kifelé.
- Várj, ne meny el! Megbocsátok…csak maradj itt.- Lili fölpattant helyéről és ha kell erőszakkal vissza rángatja a fiút a könyvtárba.
- Rendben megyek.- Mosolyodik el a srác és máris ott terem a lány mellet,és szép gyengéden leültette, majd letelepedett az asztalhoz.
- Na leülni tudok egyedül! - szólt Lili miközben figyelte a fiú minden mozdulatát. - És mit csináltál ma?
- legtöbbet téged kerestelek. Először a szobádhoz mentem csak nem engedtek be, mert azt mondták lázad van. Most már ahogy látom jobban vagy. - rápillantott a lányra és szemében látszott valami őszinteség, meg egy kicsi fájdalom.
- Értem…hát most már tényleg jobban vagyok.
- Gyere elkísérlek a szobádba. Elég késő van nem kéne a szobánkon kívül tartózkodnunk…főleg a mostani helyzetben.
- Rendben de még nem vagyok fáradt. Mit fogok én ott egyedül csinálni?
- Hát ha akarod beszélgethetünk tovább…csak nem akartam, hogy elaludj itt. - fölpattant helyéről és szépen várta, hogy a másik is induláshoz készen álljon.
- Az jó lesz. De belegondoltál már abba, hogy ahová most indulunk több esélyem van elaludni. - egy kicsit elpirult a lány, de de ő is felállt és már indult az ajtó felé.
- Na várj meg ne olyan sietősen. - kérte Lucas, majd mikor beérte Lilit ismét megszólalt. - Nem bánnád ha megismernénk egymást jobban?
- Nem dehogy, Mit akarsz tudni rólam? - miközben beszélgettek elérték az ajtót, és ahogy azt illik a férfi kinyitotta az ajtót a hölgy előtt. Persze a drága nő megint elpirult. - Köszi.
- Ugyan nincs mit. Mond el magadról mindent amit akarsz, nekem csak az a fontos, hogy többet tudjak rólad.
- Hát 15 éves vagyok de három hét múlva már 16. Iskolába járok, meg minden. Szeretem a zenét meg az érdekes dolgokat. Na és most te jössz!
- Én már 16 vagyok, katona, mint már észre vehetted. Én is kedvelem azokat a dolgokat amiket te, de én még harcolni is szeretek.
- Akkor nem különbözik az ízlésünk annyira. - mosolyodtak el mind ketten.
Miközben jártatták szájukat elértek a már emlegetett szobához, ahova bementek. Mindketten ugyan abban az ablaknál ültek le egymással szemben.
- Tudom nincs hozzá közöm de… Van barátnőd? - szólalt meg váratlanul Lili, aki evvel a kérdéssel egy kicsit lesokkolta a fiút.
- Nem nincs. Bár igen meglep, hogy ez után érdeklődsz. Na és neked van barátod?
- Nincsen…bár sokan piszkálnak már avval, hogy eljött már az ideje annak, hogy végre randizzak.
- Érdekes… Megengeded, hogy adjak valamit?
- Persze, de mit?
- Akkor hunyd le a szemed. Azt majd meglátod.
- Miért hunyjam le a szemem?
- Az mindegy, csak csináld azt amit mondtam!
Lili végre lecsukta szemét. Lucas jobb kezét a vele lévő arcára teszi és gyengéden elhúzza a széktámlájától. Majd közelebb hajol hozzá szép lassan. A levegő egyre beszültebbé és feszültebbé vált míg nem megtörtént a csók. A fiú nem bénázik, csodálatos csókot ad szerelmének. A lány se totojázott, vissza csókolt legjobb tudása szerint. Miközben csókolóztak az idő szinte lelassult, és egyikőjük sem tudta volna megmondani meddig voltak elfoglaltak.
- Remélem örülsz annak amit adtam. - közben meg is fogta szabad kezével a hölgyemény kezét.
- Nagyon örülök neki de nem értem, hogy miért pont én.
- hogy miért pont te? Mert te tetszel nekem te butuska.
Újra a lányhoz hajolt, de most csak egy kis puszit kapott az arcára, az elpirult nőnemű egyed.
- Rendben ezt elfogadom. - mosolygott a srácra.
- Muszáj neked ilyen szégyellősnek lenned? De most irány hercegnőm! - fölpattant és Lilit fölemelte, akit le is rakott szépen az ágyra. - Álmodj szépeket! Jó éjt! - közben be is takarja drágaságát, bár ezt Lili csak azért tűri el, mert Lucasról van szó.
- Várj, maradj itt! Nem mehetsz el! Itt kell maradnod!
- Rendben. Letáborozok melletted. - megkerülte az ágyat, és bebújt a takaró alá. Közelebb húzódott választottjához, és át is ölelte. A lány szembe fordult a fiúval és hozzá bújt. még egy fél óráig beszélgettek. Néha-néha még egy csók is elcsattant. Majd egymást átölelve aludtak el.

Na ennyi lenne befejeztem. (márc. 16.) Tudom sokáig tartott míg végre leírtam. Holnap küldöm az 5. fejezetet.

Puszi:

 Lex

Jó hír

Előző kiírásomat cáfolva, még is meg van a negyedik fejezet. Az elkövetkezendő pár napban kirakom, és az ötödik fejezettel is iparkodom. Mindenkinek bocsi, hogy sokszor várnotok kell a bejegyzésekre.

Puszi:

    Lex

Különleges utazás

 Ezt a fejezetet nem ajánlom senkinek. Bocsánat, hogy sokáig nem írtam ki és bocsi akinek már furdalta a kíváncsiság az oldalát, hogy mi fog történni Lilivel. Jó olvasást.

3.fejezet

Meglepő tény

Másnap Lili korán felébredt egy asztalon talált ételt. Megreggelizett. Utána az ablakhoz ment, kinyitotta és leült. Élvezte na kilátást hallotta ahogy a patak folyik. Csodálatos volt ott ülni és semmit tenni. De pár óra múlva valaki kopogott.

- Szabad! - szólt.

Kinyílt az ajtó és Lucas jött be rajta és máris köszönt.

- Szia!

- Szia!

- Jól aludtál?

- Igen és te?

- Én nem aludtam még.

- Ó sajnálom.

- Nem kell sajnálnod. Egyébként azt akartam mondani, hogy a mágus szeretné ha átmennél hozzá.

- Rendben, köszi.

Fölpattant kirohant a folyosóra és kopogtatott.

- Nyitva van!

Benyitott.

- Jó reggelt Lili! - szólt a mágus.

- Jó reggelt!

- Nyugodtan ülj le oda ahova akarsz.

Körül nézett és meglátta a tökéletes helyet egy fotel szerű széken, hát oda ment és helyet foglalt.

- Na akkor én teszek föl néhány kérdést, jó?

- Rendben.

- Mi a teljes neved?

- Lili Meer.*

- Hány éves vagy?

- 15.

- Honnan tudta tegnap, hogy a királynő bajban van?

- Hülyén fog hangzani de láttam. Vagyis megálmodtam. Ilyen volt már egyszer amikor azt láttam amikor megölik a herceget.

- Értem. Honnan jöttél?

Lili tudta, hogy most mindent el kell mondania. Éppen ezért kezdett bele azonnal a mesélésbe.

- ...de meg kell ígérnie ,hogy ez kettőnk között marad.

- Ne félj, nem kotyogom ki senkinek. Szeretnél vissza jutni?

- Igen nagyon.

- De az eltart egy darabig amíg megcsinálom. Ha beszélni akarok veled valakit elküldök hozzád. Most menny.

- Viszontlátásra!

Kifutott az ajtón be a szobájába. Alig volt bent pár perce valaki jelezte, hogy be akar jönni.

- Bejöhetek? - kérdezte valaki az ajtó túloldaláról.

- Persze.

Az ajtó kinyílt és a királynő jött be.

- Szia!

- Jó napot!

- Milyen udvarias vagy. Hogy aludtál?

- Köszönöm jól, és ön?

- Miután az a gyilkossági kísérlet történt már szörnyen, de előtte remekül. Látom meg etted azt az ételt amit hozattam neked. Ízlett?

- Igen. Nagyon köszönöm, hogy gondolt rám.

 -Ó semmiség főleg ahoz mérve amit te tettél értem. De most mennem kell. Ha akarsz le mehetsz a kertebe. Szia!

- Viszlát!

Az ajánlat csábító volt. Gondolta nekiáll meg keresni  a kertet, hát elindult. Sokáig bolyongott aztán belefutott Lucasba.

- Mit keresel itt Lili?

- A kertet keresem.

- Gyere inkább elkísérlek.

- Köszi.

Pár perc alatt már kint álltak a szabadban.

- Te is itt maradsz Lucas?

- Nem nekem dolgom van de te nyugodtan menny.
Mikor egyedül volt elindult, hogy fedezze az ismeretlent.

Sétálgatott már vagy 1 órája amikor az egyik bokorból valami zaj hallatszott. Hirtelen két kis kutya rohant Lili felé és amikor elérték elkezdtek fölugrálni rá. Ő lehajolt és megsimogatta őket és elkezdett velük játszani. Később valakivel össze futott méghozzá a mágussal.
- Szia téged kereslek már jó ideje rá jöttem valamire.
- Mire?
- Tudom miért látod meg mi fog történni. Látnok vagy. Talán azért mert egy ősöd is az volt de ez csak találgatás.
- Azta ez azért durva. De ezt kinek mondhatom el?
- Akinek csak akarod de gondolom egy valakinek úgy is elmondanád, hogy ha meg tiltanám.
- Dehogy. De kire gondolt?
- Hát Lucasra ki másra. Úgy vettem észre tetszik.
- Nem tetszik egyáltalán.
- Rendben. Akkor nem tetszik. - a mágus ekkor elejtett egy kis mosolyt. - Fél óra múlva múlva vacsora.
- Oké.
Lili nem igen akart föl menni de mégis megtette de előtte megölelte a kutyákat. Visszafelé már megtalálta az utat. Megmosakodott mert igen koszos lett. Mikor végzett valaki kopogott.
- Tessék.
Lucas jött be.
- Szia azért jöttem mert kész a vacsora és gondoltam nem bánnád ha elkísérnélek ne, hogy eltévedj.
- Kösz az jól jönne.
Elindultak.
- Na és tetszett a kert?
- Igen nagyon szép volt. Beszéltem a mágussal pár dologról amik eléggé meglepőek voltak.
- És mik voltak azok a dolgok?
- Kiderült ,hogy látnok vagyok.
- Hú ez elég...nem is tudom  minek mondjam.
Lili ránézett a fiúra és belenézett a szemébe.De az most más színű volt mint előzőleg.
- Miért zöld a szemed? Tegnap még kék volt.
- Mindig is zöld volt miről beszélsz?! - eközben elfordította a fejét és szaporázta lépteit.
- Tegnap este még kék volt láttam nem tudsz lerázni ilyen könnyen!
- Erről a témáról ne beszéljünk többet!
- Jó!
- Ugye nem fogsz leszállni erről a témáról?
- Nem. Melyik az a terem ahol a vacsora lesz?
- Ott.
Amint megtudta, hogy hova kell mennie lehagyta a fiút bement az ajtón és köszönt.
- Jó estét!
Lilihez oda ment a királynő és elkísérte a székéhez. Ugyan beszéltek hozzá de nem hallotta, csak néha kinyögött egy igent vagy azt mondta: érdekes. A vacsora nagyon lassan telt. Úgy érezte minden lelassult körülötte. Az ételek nagyon finomak voltak de nem evett semmit. Amikor elindult aludni azon gondolkozott amin Lucassal kaptak össze.
- Vajon miért akadt ki annyira a kérésemtől? - kérdezte úgy meg magától hogyha ment volna mellette valaki az se hallaná meg amit magába motyog. Így ért el a szobájához.

*ejtsd:mer

Itt van néhány kép remélem tetszik nektek.

Puszi: 

            Lex

Különleges utazás

Ezt a fejezetet Vivinek  ajánlom aki mindvégig támogatott és biztatott ,hogy írjam az ő kedvéért valamit még be is csempésztem a könyvbe

2. fejezet

A téboly tengerén

Lili meg s mert szólalni a palotába vezető úton.Azt se tudta merre menne csa a gondolataira figyel.-Mi az ,hogy én meg öltem valakit?Én nem vagyok gyilkos!-Hirtelen eszébe jutott az álma, a csuklyás alak a tőr és a herceg arca.-Lehet ,hogy összefüggés van az álmom  a most történtekkel?-Sok dolog kavargott a fejében.Csak remélni tudta ,hogy a király bölcs ember.S tudni fogja ,hogy egy 15 éves lány nem tudna még csak a légynek sem ártani.-De az én szerencsémmel felakasztanak vagy lefejeznek.-Mire észbe kapott már a palota folyosóján vitték.A katonák bekísérték egy terembe és durván leültették.Nem kellet sokat várni mire valaki megszólalt:

-Őfelsége Henrich király.

Az ajtón egy magas középkorú férfi jött be.A katonák mind féltérdre erezettek amíg a király le nem ült a trónra.

-Köszönöm nemes vitézei m ,hogy elhoztátok e leányzót.

-Nem kell megköszönnie felség örömmel tettük.-mondta a parancsnok.

-Leányom lenne hozzád pár kérdésem és jó lenne ha válaszolnál is.Hány éve vagy?

-15.

-Tagadod-e ,hogy megölted Károly herceget?

-Igen tagadom.

-Szóval azt állítod ,hogy legbizalmasabb tanácsosom rosszul látta azt ahogy megölted a fiamat?

-Igen azt. Különben is én láttam ahogy megölték a herceget.Egy köpenyes alak volt egy díszes tőrrel amit azonnal megismernék.
-Érdekes, nagyon érdekes.Lucas hívd ide a irálynőt a mágust és a legfőbb tanácsosomat.
-Igen is.-mondta az egyik katona aki igen jó képű volt.
Amíg Lucas vissza nem ért vagy ö perc telt el é a teremben nm csend honolt.Amikor vissza jött három idegen is vele volt.A királynő leült egy székbe a király mellé, a főtanácsos az ajtótól nem messze állt meg.A harmadik logikusan a mágus volt.
-Köszönöm.-szólt a király.
Lucas válaszul csak bólintott és Lili mellé állt.
-Henrich drágám meg mondanád miért hívattál ide minket? Talán azzal a lánnyal kapcsolatos?-a királynő hangjában semmi rosszindulat nem csengett sőt ez a hang olyan volt mintha a világ legkedvesebb emberéhez tartozott volna.
-Igen Marisa vele van dolgunk.Lilinek hívják 15 éves és valószínűleg ő ölte meg a fiunkat ,de mindent tagad.
-Nem hiszem hogy egy ilyen bájos fiatal hölgy ölt volna.
-Én is támogatom ezt az álláspontot.-szólalt meg a mágus.
-Nekem viszont lenne pár kifogásom miért ne mentsük fel a vádak alól.-mondta a főtanácsos akinek a hangjában tisztán csengett a rosszindulat.-Egy:a saját szememmel láttam ahogy a lány elkövette a gyilkosságot.Kettő:egy gyilkos ravasz biztos jól begyakorolta a mesét amit elmondott.Felségednek döntenie kell felmenti a lányt vagy felakasztja.
-Arra a döntésre jutottam ,hogy szavazásra bocsátom ezt a kérdést.Marisa?
-Éljen.
-Mágus?
-Egyetértek.
-Főtanácsos?
-Halál.
-George?
-A tanácsos mellet állok.
-Lucas?
-Szerintem egy ilyen lány mint ő nem ölhet az lehetetlen.Neki élni kell.-hangja bársonyos volt.Lili felé nézet és tekintetük találkozott.Egy darabig belemélyült a kék szempárba de azután gyorsan elkapta a fejét.
Mindegyik válazstás mellet 3-3 szavazta áll.Ennek az ügynek a tárgyalását elhalasztom.A lányt a 23-as szobába vezesd el Lucas és ma éjjel te fogsz örködni az ajtó elött.Gyerünk mindenki menjen a dolgára.
-Gyere velem!
Amint kiértek a szobából már jöttek is a kérdések.
-Megmondanád miért akarod ,hogy életben maradjak?
-Az csak rám tartozik semmi közöd hozzá.
-Jó csak érdekelt.
-Logikus ,hogy érdekelt hiszen még csak nem is ismerjük egymást.Itt is vagyunk.Ha szükséged van valamire csak szólj itt leszek az ajtó elött.
-Oké.
Bement.A szoba csodálatos volt és az ágy óriási.Megmosakodott és befeküdt az ágyba.Most jutott csak el az agyáig mindaz ami történt minden eszébe jutott ami rossz.De hamar sikerült lenyugodnia és szépen lassan elnyomta az álom.Álmában a palotában járt.Először ismerős helyeken járt aztán ismeretlen folyósokon bolyongott.Be kanyarodott balra ott volt egy ajtó.Benyitott.Az ágyban egy hölgy feküdt és aludt.De az a hölgy nem volt ám akárki hanem a királynő.Ott volt a csuklyás alak is és megakarta ölni Marisa-t.Fölemelte a díszes tört amin meg csillant a holdfény.Ekkor elkiáltotta magát:
-Ne!!!
Fölébredt.Arra gondolt hogyha a herceggel kapcsolatos álma valóra vált ez miért nem lehet igaz.Kiszállt az ágyból ki ment az ajtón de valamiről elfeledkezett.Hirtelen megfogta valaki.
-Hova,hova?
Lucas volt.Az érintése egyszerre fájdalmas és csodálatos volt.
-Légyszi engedj el a királynő bajban van.Megakarják ölni.
-Ez biztos?
-Teljesen.
-Ha igazából nincs semmi baj és elkapnak tőlem is kapsz valamit.Gyere erre van a szoba.
Elkezdtek futni.
-Az a szoba.-kiáltotta Lucas és Lili még gyorsabban kezdett futni.
Berontott a szobába a csuklyás alak ott volt.
-Haggya békén!
A gyilkos megfordult és kifutott egy titkos ajtón.Eközben a királynő is föl ébredt.
Fölállt és oda ment Lilihez.
-Köszönöm ,hogy megmentetted az életemet.Már biztos nem te ölted meg a fiamat.
-Felség talán zaklatta ez a gyerek?
-Nem.Még meg is mentette az életemet.Ja és Lucast se büntessék meg.
-Rendben.De hol a gyilkos?Ez ugyan az volt aki ,megölte a herceget?-ezeket a kérdéseket már Lilihez intézte.
-Elmenekült egy titkos ajtón és ugyan az volt.
-Megmutatnád hol van?
-Persze.
Amint végzett elindult a szobája felé.Amikor oda ért Lucas-szal beszélt még egy kicsit.
-Ez dicséretes tett volt tőled.-ez mástól nem is esett volna jobban Lilinek.
-Köszi.
-De elárulod honnan tudtad ,hogy gond van?
-Az csak rám tartozik semmi közöd hozzá.
-Ez ismerős poénzsák.Most meny vissza aludni.
Öt perc múlva Lili az igazak álmát aludta.

Különleges utazás

Előre is bocsánat hogy ilyen hosszú egy fejezet de úgy írtam mintha egy könyvbe kellet volna meg írnom. Még egyszer is bocs, hogy ilyen hosszú.Jó olvasást. :) :P

1.fejezet

Az a fránya nap...

Lili egy átlagos 15 éves lány volt, de amik történtek vele azok egyáltalán nem voltak meg szokott dolgok. A mai napja átlagos volt de a holnapi nap már hozta sorba a problémákat. De kezdjük a történet legelején. Péntek volt Lili épp a suliba indult. Az utcán sétált a park falé ugyan is ott találkozott két legjobb barát nőjével Annevel és Gwennel. Hamar a parkba ért és már is meg pillantotta barátait akik beszélgettek.
- Sziasztok! - köszönt nekik amikor melléjük ért.
- Szia! - vágta rá a két lány egyszerre.
- Ezt még hányszor játsszátok el?? Na mindegy. Az a gond hogy már megint suliba kell lenni.- nyavalyogta Lili.
- Ja. De mennünk kel. - mondta Gwen.
- Na nyomás ne hogy elkéssünk mert akkor bajban leszünk.- szólította fel őket Anne.
A három jó barát elindult  az iskolába. A nap java részén nem történt semmi izgalmas így hát ugorjunk fontosabb részekhez. Éppen a hetedik órája volt Lilinek. A tanár éppen a házi feladatot mondta:
- Az órai csapatok a követező órára készítsenek kiselőadást a követező órára!
A tanár nő éppen, hogy befejezte mondani valóját megszólalt az óra végét jelző csengő. Gwen, Anne és Lili a parkba mentek ebédelni. Amikor oda értek elkezdtek beszélgetni.
- Mikor mennyünk anyagot gyűjteni a könyvtárba? - kérdezte Gwen.
- Mennyük holnap tizennyolc órakor. - ajánlott Anne.
- Nekem az jó! - mondta Lili.
- Én is ráérek, de hol találkozzunk? - kérdezte Gwen.
- Találkozzunk nálunk. - vágta rá gondolkodás nélkül Lili.
- Ez jó ötlet. - mondta Anne.
A barátok még beszélgettek egy kicsit de azután mindenki haza ment. Lili nem messze lakott a parktól kb. öt percre de még is húsz percbe került mire hazaért, mert kerülővel ment haza. Azon gondolkodott milyen ritkán látja apját, csak hétvégén pár órára. Amikor haza ért anya rögtön kirohant a konyhából anya s bombázta szokásos kérdéseivel:
- Szia Lili, milyen volt az iskola?
- Egész jó. Holnap tizennyolc órakor könyvtárba megyek.
- Miért mész könyvtárba?
- Kiselőadást kell csinálni törire és ahoz gyűjtök anyagot.
- Ez rendben van, de most gyere enni biztos éhes vagy.
- Nem, nem vagyok éhes már ettem.
Lili fölrohant a lépcsőn és bement a szobájába s leült az ágyára. Rápillantott az órájára, már fél négy volt. Gyorsan bekapcsolta a TV-jét ,mert kezdődött a kedvenc műsora a Tánc láz. Ugyan be volt kapcsolva a TV-je de nem is figyelt rá. Az asztalához ment és bekapcsolta a számítógépét és meg nézte, hogy kapott e email-t. Jött egy üzenete. Az üzenetben ez állt:

 ,,Küld tovább!!!

Küld tovább vagy holnapi napod balszerencsék sorozatává válik."

 Lili ezeket a leveleket sosem küldte tovább, nem hitt a levelek átkaiban. A nap további része gyorsan eltelt huszonhárom órakor már aludt. Már hetek óta ugyan az álma ismétlődött. Egy középkori városban volt, már besötétedett. Egyszerre egy vérfagyasztó sikolyra lett figyelmes, méghozzá egy férfié sikított. Oda sétált a sikátor széléhez óvatosan kihajolt. A látvány vérfagyasztó volt. Két férfi állt a szomszédos sikátorban. Az egyiken köpeny volt és fején csuklya a ezében egy véres tört tartott. A másik férfi hasán egy seb díszelgett fején korona.
- Biztos herceg. - gondolta Lili.
A herceg össze esett és a szemében semmi nem látszott se fájdalom se semmi ás. Halott volt. A köpenyes alak meg fordult és meg látta Lilit a sarkon. De ő nem bírt megmozdulni az ijedségtől. A gyilkos már ott állt előtte, fölemelte a véres tört de ekkor mindig fölébred. Ránézett az órára már hajnali kettő volt. Kint esett az eső. Az esőcseppek hangosan kopogtak az ablakon. Az ágyán feküdt és gondolkodott. Mindig úgy érezte, hogy ez az álom több mint egy álom. Ahogy azon tűnődött mért érzi így szépen lassan elaludt. Reggel tízkor ébredt föl. Fölöltözött és lement reggelizni. A szülei még aludtak. A reggeli után fölment a szobájába és nézte a TV-jét. A nap további része lassan telt. Úgy érezte mintha egy egész hét telt volna el mire délután fél hatkor csöngettek. Gyorsan lerohant. Anne és Gwen jött meg.
- Akkor indulhatunk? - kérdezte Lili de barátai csak bólogattak. - Szia anya majd jövök.
Amikor már az utcán voltak barátai végre beszéltek hozzá:
- Bocs, hogy korábban jöttünk. Ugye nem gond? - szólalt meg sajnálkozva Anne.
- Persze, hogy nem baj.Már unatkoztam egyedül. - mondta mosolyogva Lili.
A könyvtárhoz vezető további út nagy nevetések közepette telt el.
- Jó napot! - üdvözölte őket a könyvtárosnő amikor a könyvtárba értek
- Jó napot! - köszönt egyszerre a három lány.
- Segítsek valamiben? - érdeklődte a könyvtáros.
- Igen ha lenne szíves. A középkorról kéne anyagot gyűjtenünk. Segítene a könyvek keresésében? - válaszolta udvariasan Gwen.
- Persze.Gyertek velem.
A könyvtárosnő Liliéket egy üres asztalhoz vezette.
- Itt pakoljatok le és gyertek velem!
A három lány gyorsan lepakolt, mert az idős könyvtáros korához képest nagyon fürge volt. Szinte futniuk kellet ahoz, hogy utolérjék. A könyveket sorra adogatta a lányoknak a könyvtárosnő.
- Ennyi elég lesz egyenlőre köszönjük. - mondta Lili de csak azért mert már majdnem mind a hárman megszakadtak a sok könyvtől.
Elindultak vissza az asztalukhoz. Ott lerakták a könyveket és leültek.
- Szerintem csináljuk úgy, hogy mindenki választ egy kisebb témát a középkorból és arról ír egy vázlatot. - ajánlotta Gwen.
- Nekem tetszik az ötlet. Kaphatom én a nemeseket? - kérdezte lelkesen Anne.
- Persze hogy a tiéd lehet a téma ha ennyire akarod. - mondta Lili.
- Én a hadseregről és néhány fontos középkori csatáról gyűjtök anyagot. - jelentette ki nagy elhatározottsággal Gwen. - Na és te mit választasz Lili?
- Hát nem is tudom…
- Jaj ne már! Tuti van olyan téma amit szeretnél vagy ami közel áll a szívedhez. - vágott közbe Gwen.
- Jó akkor a középkori szórakoztatásról keresek dolgokat. - határozta el végül is Lili.
Mindenki elkezdte a vázlat írást. A csend nagy volt, két dolgot lehetett hallani azt, hogy az óra ketyeg és azt ahogy a ceruza serceg a papíron. Tizenkilenc órakor Annenak mennie kellet.Gwen nem sokkal Anne utána távozott. Lili egyedül maradt. Ekkor rábukkant egy igen különös és régi könyvre. A borítóján ez állt:

KÖZÉPKORI VARÁZSLATOK

Kinyitotta. Nagyon furcsának tartotta, hogy a könyv kézzel volt írva. Hirtelen mint egy varázs ütésre nagy szél támadt és a könyv ellapozódott egy különös oldalra. Az oldalon ez állt:

Vigyázz ki ezen oldalt olvassa,

mert megismétlődik e kor útja.

A múlt megismétli önmagát,
és a te jelened lesz e múlt.

A varázslat igaz volt. A könyv lapjain agy középkori város éjszakai képe jelent meg. Lilit a könyv beszippantotta. Egyszerre csak egy sikátorban találta magát. Sötét volt. Zihált mintha futott volna. Ekkor egy férfi hangját hallotta:

- Erre futott.Gyerünk kapjuk el! - ez az idegen hang nagyon megijesztette.

Úgy érezte, hogy menekülnie kell hát elkezdett futni. Nem értette miért fut. Aztán eszbe jutott, hogy amikor megérkezett zihált. Vajon tényleg futott volna? Nem az lehetetlen hisz a könyvtárban ült. Vajon őt üldözik? Ezen gondolkodott amikor újra hallotta az ijesztő hangot:

- Megállj! Előlünk úgy sem menekülhet örökre egy gyerek!

Megfordult, hogy meg nézz hányan üldözik. Olyan öt-hat katona futott utána. Nagy hiba volt megfordulnia mert meg botlott egy kőben és elesett. Üldözői egy pillanat alatt oda értek hozzá. A parancsnok így szólt (aki egyébként az ijesztőhangú férfi):

- Hölgyem önt be kell vinnünk a palotába királyi parancsra mert önt megvádolták a herceg meggyilkolásával.

Lili legszívesebben elfutott volna de két katona ott termett mellett és föl emelték a földről és elkezdték vinni. Tényleg vitték Lili lába még a földet se érte.

Jó hír!!!

Könyvem 1. fejezete november 1-5 között fönt fog lenni a blogomon iparkodom  minél hamarabb fel rakni de ahoz megkérném azokat akik meg látogatják honlapomat írják meg komment be ha érdekelne a könyvem mert akkor gyorsabban végzek mert nem szeretek sokáig váratni senkit. Írjátok meg emailban hogyha van valami kérdésetek. Email címem: alex6677hzi@gmail.hu
Puszi: Lex