2012. április 20., péntek
Hát úgy állnak a dolgok…
Hát úgy áll a dolgok, hogy az írás nem megy. És nekem nagyon úgy tűnik, hogy senki nem fogja hiányolni az írásomat. Majd lehet hogy néha küldök egy.egy fejezetet de egyáltalán nem biztos. Sőt valószínű, hogy abba hagyom ennek a könyvnek az írását. Na ennyi lenne. Bár gondolom úgy se érint senkit ez a dolog.
2012. március 18., vasárnap
Képek a füzetről
Szóval ez a bejegyzés végül is azért van, hogy megtudjátok mibe írom a könyvemet, meg kiakartam magam végre józanítani. (Erre csak is azért van szükség, mert tök bediliztem XD.)Na akkor bele is vágok a képek megmutatásába.
Vagy ahogy én hívom a füzetet: Mosolygós halál
Avagy: A nevek listája (Bár csak két név van rajta még)
Pár szót talán eltudtok csípni belőle, de nem tudtam normálisan lefényképezni.
Na ez már a kedvencem. Ezen szinte minden van még ami nem is kell olyant is lehet látni rajta. Jó most csak a címet fényképeztem le remélem ennyi is elég.
Ezeket a kis fickókat imádom. Úgy neveztem el őket együttesen, hogy: A mosoly brigád. Tök jó ahogy a 8 fekete körül fogja a maradék kettőt, amik tök más színűek. El is neveztem őket. Ha valaki esetleg nem látná a neveket, fentről-lefelé, és jobbról-balra haladva: Ness, Regulus, Filius, Bad, Lusi, Carlisle, Marge, Sirius, Jeni. Félre értés ne essék a második sor utolsóját nem véletlenül nem neveztem el. Őt mindig másnak mondom. (Néha még nemét is váltogatja, de általában lány.)
Na ennyi volt mára a hülyeségeimből. Az ötödik fejezet (remélhetőleg) kinn lesz a nap végére. Puszilok mindenkit. [Ötödik fejezet az előző bejegyzés helyére kerül, amit már el is kezdtem.]
Plusz: Köszönöm mindenkinek, hogy a blogomat olvassa és, hogy meg volt az 500 olvasom. (Nekem ez is sok ^^.)
Plusz: Köszönöm mindenkinek, hogy a blogomat olvassa és, hogy meg volt az 500 olvasom. (Nekem ez is sok ^^.)
2012. március 8., csütörtök
Nőnap
Minden drága női olvasómnak boldog nőnapot!!! Őszintén sajnálom, hogy csak most raktam ki…de szokták mondani, hogy ami késik nem múlik. Tudom kicsit furik a színek a hátterén de remélem így is tetszeni fognak a versek. Puszilok mindenkit! XO
Ja és a negyedik fejezet lassan kint lesz teljes egészében. Az ötödik fejezet kb. fele már meg van úgy, hogy úgy hónap közepe fele kint lesz.
Kosztolányi Dezső : Nők
Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól
vallok,
nők, rokonaim.
Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám,
mint senki más,
s szeretlek is benneteket.
Zavarosak, mint én,
termékenyek, mint én,
zavaros források, melyekből aranyat mostam,
igazi aranyat.
Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok,
de igazabbak
a meddő gondolatnál,
a büszke hazugnál,
a csontos, ijesztő, gyilkos férfinál.
Hová is futhatnék én,
kócos fejemmel,
költészetemmel,
rettenetesen cikázó tétovaságommal,
ha nem volnátok ti,
megértők, megbocsátók,
elvtelen szentek,
jámbor pogányok,
bizonytalan jók,
valóság hű sáfárjai.
Ha varrtok, vagy vajat mértek,
kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel,
s hócipőben topogtok, kecsesen, de balogul is, mint az albatroszok,
fölkacagok az örömtől, hogy vagytok,
és én is vagyok mellettetek.
Hozzátok kötözött engem a végzet,
örökkévalóan,
köldökzsinórral, azután a vágyak
eleven kötelével,
hogy mélyetekben keressem az utat az élet felé,
s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat.
Nem egy, hanem mindegyik.
Mindegyik leányom, mindegyik feleségem,
mindegyik barátnőm, rejtélyes kedvesem.
Mindegyik anyám.
Arany Viktor : Nőnapra
Ó, NŐ! Miért van ez,
Hogy se veled, se nélküled?
Hol van a tövis,
Melyet ha kihúzok
Veled is, nélküled is?
Hogy se veled, se nélküled?
Hol van a tövis,
Melyet ha kihúzok
Veled is, nélküled is?
Arany Viktor: Nőnapra
Ha nem lenne Nő
A férfi áporodna,
Egymást élteti az
Egy, két oldala.
Arany Viktor: Nőnapra
A férfi gondja, s öröme a nő,
Mindkettő egyre csak nő.
Míg rá nem jön,
A kettő egyre megy,
Férfi és nő, ugyanis egy.
Arany Viktor: Nőnapi felismerés
Tiltakoztam, miért vagy más,
Távol éreztelek tőlem,
Rájöttem, az vagy,
Mi hiányzik belőlem.
Arany Viktor: Nőnapra
Rózsaszirmok legyenek talpad alatt,
Égi fény mossa meg arcodat.
Angyalok vezessenek végig utadon,
Kerüljön el bánat, fájdalom.
Arany Viktor: Negyven felett
Negyven fölött szép igazán a nő,
Akkor már kiül a belső,
Meghozza gyümölcsét az élet,
Meglátszik, ki a finom érett.
Sokuk arcán mennyei szépség ül,
Nőiségük kiteljesül,
Az értő szem őket nézi,
Ki szerencsés, karjukban végzi.
Arany Viktor: Ó te drága NŐ
Ó te drága NŐ,
Bűbáj, csáberő.
Küzdelem, vagy
Béke a nyerő?
Hatalmad nagy,
De elveszem,
Mert szívem
Kezedbe teszem.
Arany Viktor: A NŐ-nek
Életem, végzetem,
Fájdalmam, örömöm,
Másik felem Te vagy.
Nélküled nem dobog a szív,
És nem forog az agy.
2012. február 29., szerda
Különleges utazás
4. fejezet
A nagy titok
Ezt a fejezetet minden drága olvasómnak ajánlom, Tudom, hogy megvárakoztattalak vele titeket, de legalább már meg van. Az 5. fejezet következő hónap közepére lesz meg. Tudom, hogy a mostani fejezetben a legjobb részt nem írtam le túl jól, de remélem attól még tetszeni fog. Nem is húzom tovább a szót: Jó olvasást!
Lili sokáig nem tudott elaludni, mert gondolkodott. Még pedig azon, hogy miért volt Lucas szeme más színű. Ezen kb. egy órát töprengett, azután elnyomta az álom. Nagyon rosszul aludt, forgolódott, sokszor fölébredt. Reggel korán kelt. Nem érezte túl jól magát, hát vissza feküdt az ágyba, de fönt volt egészen addig míg ki nem világosodott. Elég szokatlan álom kísértette. Álmában katakombákban futott, még hozzá valami elöl. Hátrapillant, és mögötte egy óriási szörnyeteg lohol. Csak ment amerre tudott, de egyre sötétebb lett.Úgy gondolta, hogy egyre mélyebbre megy, mert a világosság lassan el is tűnt. Elbotlott valamiben, és a földön találta magát. Tudta, és érezte, hogy a szörnyeteg valahol a közelében van, és akkor is látja.
- Lili, Lili! Ébredj! - hallotta valaki hangját hirtelen.
Kinyitotta a szemét , és a királynőt látta meg.
- Ne aludj légyszives vissza. Lázad van, és jobb ha ébren maradsz míg gyógyítunk. Pillanat és vissza jövök.
Kirohant az ajtón és egy perc múlva már újra a szobában volt, de a magával hozta a mágust. Aki oda ment a lányhoz és megfogta a homlokát.
- Valóban láza van ez kétségtelen. Megkérhetném királynő, hogy kimegy míg meggyógyítom?
- Természetesen. Ha kell valami csak szóljon kint leszek az ajtó előtt.
- Ülj föl csukd le a szemed és maradj nyugton! - intézte kérését már a leányzó felé.
A varázsló elkezdett mormolni valamit, amit nem lehet érteni, mert nagyon halkan mondta. Vagy egy negyed óráig tartott ez a művelet. Amikor befejeztevissza fektette Lilit az ágyba.
- Kérem ne mennyen el…szeretnék magával beszélni. - szólalt meg a hölgyemény először egsz nap.
- Na és miről akarsz velem társalogni? Nem hiszem, hogy találnánk közös témát.
- Csak azt szeretném , hogy…magam mit tud Lucasról?
- Hát egyedül a király tud róla mindent, de szívesen megmondom amit velem is közöltek. Lássuk csak…16 éves, ugyebár katona, de ezt már észre vehetted, na meg a szüleit megölték… de miért érdekel ez téged?
- Azért, mert pár napja kék volt a szeme, tegnap pedig zöld. Ez lehetséges? Egyébként az biztos, hogy jól láttam.
- Érdekes, nagyon érdekes. Utána nézek a könyveimben. Na addig is maradj a szobádban, nem mehetsz sehova. Vacsorára jó lenne ha lejönnél, majd bejövök érted. Addig is pihenj sokat.
A mágus már ment is kifelé, és Lili egyedül maradt. Igaz nagyon le akart menni a kertbe, de tudta nem szabad. Hát csak feküdt az ágyán, néha-néha oda sétált az ablakhoz. Majd a este hétkor jöttek is érte. El is indultak némán, aztán a csöndet végül is Lili törte meg.
- Jutott már valamire?
- Nem még nem, De keresem a megoldást. Ami fontosabb viszont, hogy akár mennyire nem érzed magad éhesnek, akkor is enned kell, mert a szervezetednek szüksége van az energiára.
Amíg leértek, több szót nem váltottak. Az asztalnál a lány leült szokott helyére és elkezdett enni. A percek olyan lassan teltek Lili számára mint még soha. Úgy érezte, hogy nézi valaki. elkezdte keresni szemlélőjét. Nézte a közelebb és távolabb ülőket is, de úgy tűnt az asztalnál mindenki el van foglalva a mag dolgával. Aztán még is csak rájött ki fürkészi tekintetével. A falnál ott állt Lucas, akivel tegnap (végül is) összeveszett. Gyorsan elfordult, és elkezdte bámulni az asztalon lévő enni valókat. Mivel már semmi kedve nem volt elindulni, fölpattant és elindult szobája felé. De még sem oda jutott ahova szeretett volna. egy nagy könyvtárban találta magát. Alig tudta elhinni amit látott. Annyi könyv volt ott, mint égen a csillag. Hát nem is várakozott sokáig belevetette magát a könyv tengerbe. Jó pár órája olvasott mikor hallotta, hogy nyílik a zajtó. Föl pillantott és az ajtónál meg látta azt a fiút aki igen bámulta vacsora közben. Csak nézte a srácot, és várta, hogy mi lesz ebből.
- Szia! - szólal meg végül az újonnan érkező. De Lili csak ül és bámult. Mikor a lány nem szólalt meg Lucas folytatta.
- Na haragudj amiért olyan furcsán viselkedtem amikor rákérdeztél a szememre. Megbocsátanál nekem?
- hát az attól függ, hogy hajlandó vagy-e végre elmondani a szem szín váltás okát.!
- Azt még mindig megtartanám magamnak…de ettől függetlenül szeretném ha újra jóba lennék.
- Értem.
- Bár azt is megértenem ha többet szóba se állnál velem…csak szólj ha döntöttél. - Lesütött szemmel már indult is kifelé.
- Várj, ne meny el! Megbocsátok…csak maradj itt.- Lili fölpattant helyéről és ha kell erőszakkal vissza rángatja a fiút a könyvtárba.
- Rendben megyek.- Mosolyodik el a srác és máris ott terem a lány mellet,és szép gyengéden leültette, majd letelepedett az asztalhoz.
- Na leülni tudok egyedül! - szólt Lili miközben figyelte a fiú minden mozdulatát. - És mit csináltál ma?
- legtöbbet téged kerestelek. Először a szobádhoz mentem csak nem engedtek be, mert azt mondták lázad van. Most már ahogy látom jobban vagy. - rápillantott a lányra és szemében látszott valami őszinteség, meg egy kicsi fájdalom.
- Értem…hát most már tényleg jobban vagyok.
- Gyere elkísérlek a szobádba. Elég késő van nem kéne a szobánkon kívül tartózkodnunk…főleg a mostani helyzetben.
- Rendben de még nem vagyok fáradt. Mit fogok én ott egyedül csinálni?
- Hát ha akarod beszélgethetünk tovább…csak nem akartam, hogy elaludj itt. - fölpattant helyéről és szépen várta, hogy a másik is induláshoz készen álljon.
- Az jó lesz. De belegondoltál már abba, hogy ahová most indulunk több esélyem van elaludni. - egy kicsit elpirult a lány, de de ő is felállt és már indult az ajtó felé.
- Na várj meg ne olyan sietősen. - kérte Lucas, majd mikor beérte Lilit ismét megszólalt. - Nem bánnád ha megismernénk egymást jobban?
- Nem dehogy, Mit akarsz tudni rólam? - miközben beszélgettek elérték az ajtót, és ahogy azt illik a férfi kinyitotta az ajtót a hölgy előtt. Persze a drága nő megint elpirult. - Köszi.
- Ugyan nincs mit. Mond el magadról mindent amit akarsz, nekem csak az a fontos, hogy többet tudjak rólad.
- Hát 15 éves vagyok de három hét múlva már 16. Iskolába járok, meg minden. Szeretem a zenét meg az érdekes dolgokat. Na és most te jössz!
- Én már 16 vagyok, katona, mint már észre vehetted. Én is kedvelem azokat a dolgokat amiket te, de én még harcolni is szeretek.
- Akkor nem különbözik az ízlésünk annyira. - mosolyodtak el mind ketten.
Miközben jártatták szájukat elértek a már emlegetett szobához, ahova bementek. Mindketten ugyan abban az ablaknál ültek le egymással szemben.
- Tudom nincs hozzá közöm de… Van barátnőd? - szólalt meg váratlanul Lili, aki evvel a kérdéssel egy kicsit lesokkolta a fiút.
- Nem nincs. Bár igen meglep, hogy ez után érdeklődsz. Na és neked van barátod?
- Nincsen…bár sokan piszkálnak már avval, hogy eljött már az ideje annak, hogy végre randizzak.
- Érdekes… Megengeded, hogy adjak valamit?
- Persze, de mit?
- Akkor hunyd le a szemed. Azt majd meglátod.
- Miért hunyjam le a szemem?
- Az mindegy, csak csináld azt amit mondtam!
Lili végre lecsukta szemét. Lucas jobb kezét a vele lévő arcára teszi és gyengéden elhúzza a széktámlájától. Majd közelebb hajol hozzá szép lassan. A levegő egyre beszültebbé és feszültebbé vált míg nem megtörtént a csók. A fiú nem bénázik, csodálatos csókot ad szerelmének. A lány se totojázott, vissza csókolt legjobb tudása szerint. Miközben csókolóztak az idő szinte lelassult, és egyikőjük sem tudta volna megmondani meddig voltak elfoglaltak.
- Remélem örülsz annak amit adtam. - közben meg is fogta szabad kezével a hölgyemény kezét.
- Nagyon örülök neki de nem értem, hogy miért pont én.
- hogy miért pont te? Mert te tetszel nekem te butuska.
Újra a lányhoz hajolt, de most csak egy kis puszit kapott az arcára, az elpirult nőnemű egyed.
- Rendben ezt elfogadom. - mosolygott a srácra.
- Muszáj neked ilyen szégyellősnek lenned? De most irány hercegnőm! - fölpattant és Lilit fölemelte, akit le is rakott szépen az ágyra. - Álmodj szépeket! Jó éjt! - közben be is takarja drágaságát, bár ezt Lili csak azért tűri el, mert Lucasról van szó.
- Várj, maradj itt! Nem mehetsz el! Itt kell maradnod!
- Rendben. Letáborozok melletted. - megkerülte az ágyat, és bebújt a takaró alá. Közelebb húzódott választottjához, és át is ölelte. A lány szembe fordult a fiúval és hozzá bújt. még egy fél óráig beszélgettek. Néha-néha még egy csók is elcsattant. Majd egymást átölelve aludtak el.
- Lili, Lili! Ébredj! - hallotta valaki hangját hirtelen.
Kinyitotta a szemét , és a királynőt látta meg.
- Ne aludj légyszives vissza. Lázad van, és jobb ha ébren maradsz míg gyógyítunk. Pillanat és vissza jövök.
Kirohant az ajtón és egy perc múlva már újra a szobában volt, de a magával hozta a mágust. Aki oda ment a lányhoz és megfogta a homlokát.
- Valóban láza van ez kétségtelen. Megkérhetném királynő, hogy kimegy míg meggyógyítom?
- Természetesen. Ha kell valami csak szóljon kint leszek az ajtó előtt.
- Ülj föl csukd le a szemed és maradj nyugton! - intézte kérését már a leányzó felé.
A varázsló elkezdett mormolni valamit, amit nem lehet érteni, mert nagyon halkan mondta. Vagy egy negyed óráig tartott ez a művelet. Amikor befejeztevissza fektette Lilit az ágyba.
- Kérem ne mennyen el…szeretnék magával beszélni. - szólalt meg a hölgyemény először egsz nap.
- Na és miről akarsz velem társalogni? Nem hiszem, hogy találnánk közös témát.
- Csak azt szeretném , hogy…magam mit tud Lucasról?
- Hát egyedül a király tud róla mindent, de szívesen megmondom amit velem is közöltek. Lássuk csak…16 éves, ugyebár katona, de ezt már észre vehetted, na meg a szüleit megölték… de miért érdekel ez téged?
- Azért, mert pár napja kék volt a szeme, tegnap pedig zöld. Ez lehetséges? Egyébként az biztos, hogy jól láttam.
- Érdekes, nagyon érdekes. Utána nézek a könyveimben. Na addig is maradj a szobádban, nem mehetsz sehova. Vacsorára jó lenne ha lejönnél, majd bejövök érted. Addig is pihenj sokat.
A mágus már ment is kifelé, és Lili egyedül maradt. Igaz nagyon le akart menni a kertbe, de tudta nem szabad. Hát csak feküdt az ágyán, néha-néha oda sétált az ablakhoz. Majd a este hétkor jöttek is érte. El is indultak némán, aztán a csöndet végül is Lili törte meg.
- Jutott már valamire?
- Nem még nem, De keresem a megoldást. Ami fontosabb viszont, hogy akár mennyire nem érzed magad éhesnek, akkor is enned kell, mert a szervezetednek szüksége van az energiára.
Amíg leértek, több szót nem váltottak. Az asztalnál a lány leült szokott helyére és elkezdett enni. A percek olyan lassan teltek Lili számára mint még soha. Úgy érezte, hogy nézi valaki. elkezdte keresni szemlélőjét. Nézte a közelebb és távolabb ülőket is, de úgy tűnt az asztalnál mindenki el van foglalva a mag dolgával. Aztán még is csak rájött ki fürkészi tekintetével. A falnál ott állt Lucas, akivel tegnap (végül is) összeveszett. Gyorsan elfordult, és elkezdte bámulni az asztalon lévő enni valókat. Mivel már semmi kedve nem volt elindulni, fölpattant és elindult szobája felé. De még sem oda jutott ahova szeretett volna. egy nagy könyvtárban találta magát. Alig tudta elhinni amit látott. Annyi könyv volt ott, mint égen a csillag. Hát nem is várakozott sokáig belevetette magát a könyv tengerbe. Jó pár órája olvasott mikor hallotta, hogy nyílik a zajtó. Föl pillantott és az ajtónál meg látta azt a fiút aki igen bámulta vacsora közben. Csak nézte a srácot, és várta, hogy mi lesz ebből.
- Szia! - szólal meg végül az újonnan érkező. De Lili csak ül és bámult. Mikor a lány nem szólalt meg Lucas folytatta.
- Na haragudj amiért olyan furcsán viselkedtem amikor rákérdeztél a szememre. Megbocsátanál nekem?
- hát az attól függ, hogy hajlandó vagy-e végre elmondani a szem szín váltás okát.!
- Azt még mindig megtartanám magamnak…de ettől függetlenül szeretném ha újra jóba lennék.
- Értem.
- Bár azt is megértenem ha többet szóba se állnál velem…csak szólj ha döntöttél. - Lesütött szemmel már indult is kifelé.
- Várj, ne meny el! Megbocsátok…csak maradj itt.- Lili fölpattant helyéről és ha kell erőszakkal vissza rángatja a fiút a könyvtárba.
- Rendben megyek.- Mosolyodik el a srác és máris ott terem a lány mellet,és szép gyengéden leültette, majd letelepedett az asztalhoz.
- Na leülni tudok egyedül! - szólt Lili miközben figyelte a fiú minden mozdulatát. - És mit csináltál ma?
- legtöbbet téged kerestelek. Először a szobádhoz mentem csak nem engedtek be, mert azt mondták lázad van. Most már ahogy látom jobban vagy. - rápillantott a lányra és szemében látszott valami őszinteség, meg egy kicsi fájdalom.
- Értem…hát most már tényleg jobban vagyok.
- Gyere elkísérlek a szobádba. Elég késő van nem kéne a szobánkon kívül tartózkodnunk…főleg a mostani helyzetben.
- Rendben de még nem vagyok fáradt. Mit fogok én ott egyedül csinálni?
- Hát ha akarod beszélgethetünk tovább…csak nem akartam, hogy elaludj itt. - fölpattant helyéről és szépen várta, hogy a másik is induláshoz készen álljon.
- Az jó lesz. De belegondoltál már abba, hogy ahová most indulunk több esélyem van elaludni. - egy kicsit elpirult a lány, de de ő is felállt és már indult az ajtó felé.
- Na várj meg ne olyan sietősen. - kérte Lucas, majd mikor beérte Lilit ismét megszólalt. - Nem bánnád ha megismernénk egymást jobban?
- Nem dehogy, Mit akarsz tudni rólam? - miközben beszélgettek elérték az ajtót, és ahogy azt illik a férfi kinyitotta az ajtót a hölgy előtt. Persze a drága nő megint elpirult. - Köszi.
- Ugyan nincs mit. Mond el magadról mindent amit akarsz, nekem csak az a fontos, hogy többet tudjak rólad.
- Hát 15 éves vagyok de három hét múlva már 16. Iskolába járok, meg minden. Szeretem a zenét meg az érdekes dolgokat. Na és most te jössz!
- Én már 16 vagyok, katona, mint már észre vehetted. Én is kedvelem azokat a dolgokat amiket te, de én még harcolni is szeretek.
- Akkor nem különbözik az ízlésünk annyira. - mosolyodtak el mind ketten.
Miközben jártatták szájukat elértek a már emlegetett szobához, ahova bementek. Mindketten ugyan abban az ablaknál ültek le egymással szemben.
- Tudom nincs hozzá közöm de… Van barátnőd? - szólalt meg váratlanul Lili, aki evvel a kérdéssel egy kicsit lesokkolta a fiút.
- Nem nincs. Bár igen meglep, hogy ez után érdeklődsz. Na és neked van barátod?
- Nincsen…bár sokan piszkálnak már avval, hogy eljött már az ideje annak, hogy végre randizzak.
- Érdekes… Megengeded, hogy adjak valamit?
- Persze, de mit?
- Akkor hunyd le a szemed. Azt majd meglátod.
- Miért hunyjam le a szemem?
- Az mindegy, csak csináld azt amit mondtam!
Lili végre lecsukta szemét. Lucas jobb kezét a vele lévő arcára teszi és gyengéden elhúzza a széktámlájától. Majd közelebb hajol hozzá szép lassan. A levegő egyre beszültebbé és feszültebbé vált míg nem megtörtént a csók. A fiú nem bénázik, csodálatos csókot ad szerelmének. A lány se totojázott, vissza csókolt legjobb tudása szerint. Miközben csókolóztak az idő szinte lelassult, és egyikőjük sem tudta volna megmondani meddig voltak elfoglaltak.
- Remélem örülsz annak amit adtam. - közben meg is fogta szabad kezével a hölgyemény kezét.
- Nagyon örülök neki de nem értem, hogy miért pont én.
- hogy miért pont te? Mert te tetszel nekem te butuska.
Újra a lányhoz hajolt, de most csak egy kis puszit kapott az arcára, az elpirult nőnemű egyed.
- Rendben ezt elfogadom. - mosolygott a srácra.
- Muszáj neked ilyen szégyellősnek lenned? De most irány hercegnőm! - fölpattant és Lilit fölemelte, akit le is rakott szépen az ágyra. - Álmodj szépeket! Jó éjt! - közben be is takarja drágaságát, bár ezt Lili csak azért tűri el, mert Lucasról van szó.
- Várj, maradj itt! Nem mehetsz el! Itt kell maradnod!
- Rendben. Letáborozok melletted. - megkerülte az ágyat, és bebújt a takaró alá. Közelebb húzódott választottjához, és át is ölelte. A lány szembe fordult a fiúval és hozzá bújt. még egy fél óráig beszélgettek. Néha-néha még egy csók is elcsattant. Majd egymást átölelve aludtak el.
Na ennyi lenne befejeztem. (márc. 16.) Tudom sokáig tartott míg végre leírtam. Holnap küldöm az 5. fejezetet.
Puszi:
Lex
2012. február 25., szombat
Jó hír
Előző kiírásomat cáfolva, még is meg van a negyedik fejezet. Az elkövetkezendő pár napban kirakom, és az ötödik fejezettel is iparkodom. Mindenkinek bocsi, hogy sokszor várnotok kell a bejegyzésekre.
Puszi:
Lex
2012. január 22., vasárnap
Különleges utazás
Ezt a fejezetet nem ajánlom senkinek. Bocsánat, hogy sokáig nem írtam ki és bocsi akinek már furdalta a kíváncsiság az oldalát, hogy mi fog történni Lilivel. Jó olvasást.
3.fejezet
Meglepő tény
Másnap Lili korán felébredt egy asztalon talált ételt. Megreggelizett. Utána az ablakhoz ment, kinyitotta és leült. Élvezte na kilátást hallotta ahogy a patak folyik. Csodálatos volt ott ülni és semmit tenni. De pár óra múlva valaki kopogott.
- Szabad! - szólt.
Kinyílt az ajtó és Lucas jött be rajta és máris köszönt.
- Szia!
- Szia!
- Jól aludtál?
- Igen és te?
- Én nem aludtam még.
- Ó sajnálom.
- Nem kell sajnálnod. Egyébként azt akartam mondani, hogy a mágus szeretné ha átmennél hozzá.
- Rendben, köszi.
Fölpattant kirohant a folyosóra és kopogtatott.
- Nyitva van!
Benyitott.
- Jó reggelt Lili! - szólt a mágus.
- Jó reggelt!
- Nyugodtan ülj le oda ahova akarsz.
Körül nézett és meglátta a tökéletes helyet egy fotel szerű széken, hát oda ment és helyet foglalt.
- Na akkor én teszek föl néhány kérdést, jó?
- Rendben.
- Mi a teljes neved?
- Lili Meer.*
- Hány éves vagy?
- 15.
- Honnan tudta tegnap, hogy a királynő bajban van?
- Hülyén fog hangzani de láttam. Vagyis megálmodtam. Ilyen volt már egyszer amikor azt láttam amikor megölik a herceget.
- Értem. Honnan jöttél?
Lili tudta, hogy most mindent el kell mondania. Éppen ezért kezdett bele azonnal a mesélésbe.
- ...de meg kell ígérnie ,hogy ez kettőnk között marad.
- Ne félj, nem kotyogom ki senkinek. Szeretnél vissza jutni?
- Igen nagyon.
- De az eltart egy darabig amíg megcsinálom. Ha beszélni akarok veled valakit elküldök hozzád. Most menny.
- Viszontlátásra!
Kifutott az ajtón be a szobájába. Alig volt bent pár perce valaki jelezte, hogy be akar jönni.
- Bejöhetek? - kérdezte valaki az ajtó túloldaláról.
- Persze.
Az ajtó kinyílt és a királynő jött be.
- Szia!
- Jó napot!
- Milyen udvarias vagy. Hogy aludtál?
- Köszönöm jól, és ön?
- Miután az a gyilkossági kísérlet történt már szörnyen, de előtte remekül. Látom meg etted azt az ételt amit hozattam neked. Ízlett?
- Igen. Nagyon köszönöm, hogy gondolt rám.
-Ó semmiség főleg ahoz mérve amit te tettél értem. De most mennem kell. Ha akarsz le mehetsz a kertebe. Szia!
- Viszlát!
Az ajánlat csábító volt. Gondolta nekiáll meg keresni a kertet, hát elindult. Sokáig bolyongott aztán belefutott Lucasba.
- Mit keresel itt Lili?
- A kertet keresem.
- Gyere inkább elkísérlek.
- Köszi.
Pár perc alatt már kint álltak a szabadban.
- Te is itt maradsz Lucas?
- Nem nekem dolgom van de te nyugodtan menny.
Mikor egyedül volt elindult, hogy fedezze az ismeretlent.
Mikor egyedül volt elindult, hogy fedezze az ismeretlent.
Sétálgatott már vagy 1 órája amikor az egyik bokorból valami zaj hallatszott. Hirtelen két kis kutya rohant Lili felé és amikor elérték elkezdtek fölugrálni rá. Ő lehajolt és megsimogatta őket és elkezdett velük játszani. Később valakivel össze futott méghozzá a mágussal.
- Szia téged kereslek már jó ideje rá jöttem valamire.
- Mire?
- Tudom miért látod meg mi fog történni. Látnok vagy. Talán azért mert egy ősöd is az volt de ez csak találgatás.
- Azta ez azért durva. De ezt kinek mondhatom el?
- Akinek csak akarod de gondolom egy valakinek úgy is elmondanád, hogy ha meg tiltanám.
- Dehogy. De kire gondolt?
- Hát Lucasra ki másra. Úgy vettem észre tetszik.
- Nem tetszik egyáltalán.
- Rendben. Akkor nem tetszik. - a mágus ekkor elejtett egy kis mosolyt. - Fél óra múlva múlva vacsora.
- Oké.
Lili nem igen akart föl menni de mégis megtette de előtte megölelte a kutyákat. Visszafelé már megtalálta az utat. Megmosakodott mert igen koszos lett. Mikor végzett valaki kopogott.
- Tessék.
Lucas jött be.
- Szia azért jöttem mert kész a vacsora és gondoltam nem bánnád ha elkísérnélek ne, hogy eltévedj.
- Kösz az jól jönne.
Elindultak.
- Na és tetszett a kert?
- Igen nagyon szép volt. Beszéltem a mágussal pár dologról amik eléggé meglepőek voltak.
- És mik voltak azok a dolgok?
- Kiderült ,hogy látnok vagyok.
- Hú ez elég...nem is tudom minek mondjam.
Lili ránézett a fiúra és belenézett a szemébe.De az most más színű volt mint előzőleg.
- Miért zöld a szemed? Tegnap még kék volt.
- Mindig is zöld volt miről beszélsz?! - eközben elfordította a fejét és szaporázta lépteit.
- Tegnap este még kék volt láttam nem tudsz lerázni ilyen könnyen!
- Erről a témáról ne beszéljünk többet!
- Jó!
- Ugye nem fogsz leszállni erről a témáról?
- Nem. Melyik az a terem ahol a vacsora lesz?
- Ott.
Amint megtudta, hogy hova kell mennie lehagyta a fiút bement az ajtón és köszönt.
- Jó estét!
Lilihez oda ment a királynő és elkísérte a székéhez. Ugyan beszéltek hozzá de nem hallotta, csak néha kinyögött egy igent vagy azt mondta: érdekes. A vacsora nagyon lassan telt. Úgy érezte minden lelassult körülötte. Az ételek nagyon finomak voltak de nem evett semmit. Amikor elindult aludni azon gondolkozott amin Lucassal kaptak össze.
- Vajon miért akadt ki annyira a kérésemtől? - kérdezte úgy meg magától hogyha ment volna mellette valaki az se hallaná meg amit magába motyog. Így ért el a szobájához.
- Szia téged kereslek már jó ideje rá jöttem valamire.
- Mire?
- Tudom miért látod meg mi fog történni. Látnok vagy. Talán azért mert egy ősöd is az volt de ez csak találgatás.
- Azta ez azért durva. De ezt kinek mondhatom el?
- Akinek csak akarod de gondolom egy valakinek úgy is elmondanád, hogy ha meg tiltanám.
- Dehogy. De kire gondolt?
- Hát Lucasra ki másra. Úgy vettem észre tetszik.
- Nem tetszik egyáltalán.
- Rendben. Akkor nem tetszik. - a mágus ekkor elejtett egy kis mosolyt. - Fél óra múlva múlva vacsora.
- Oké.
Lili nem igen akart föl menni de mégis megtette de előtte megölelte a kutyákat. Visszafelé már megtalálta az utat. Megmosakodott mert igen koszos lett. Mikor végzett valaki kopogott.
- Tessék.
Lucas jött be.
- Szia azért jöttem mert kész a vacsora és gondoltam nem bánnád ha elkísérnélek ne, hogy eltévedj.
- Kösz az jól jönne.
Elindultak.
- Na és tetszett a kert?
- Igen nagyon szép volt. Beszéltem a mágussal pár dologról amik eléggé meglepőek voltak.
- És mik voltak azok a dolgok?
- Kiderült ,hogy látnok vagyok.
- Hú ez elég...nem is tudom minek mondjam.
Lili ránézett a fiúra és belenézett a szemébe.De az most más színű volt mint előzőleg.
- Miért zöld a szemed? Tegnap még kék volt.
- Mindig is zöld volt miről beszélsz?! - eközben elfordította a fejét és szaporázta lépteit.
- Tegnap este még kék volt láttam nem tudsz lerázni ilyen könnyen!
- Erről a témáról ne beszéljünk többet!
- Jó!
- Ugye nem fogsz leszállni erről a témáról?
- Nem. Melyik az a terem ahol a vacsora lesz?
- Ott.
Amint megtudta, hogy hova kell mennie lehagyta a fiút bement az ajtón és köszönt.
- Jó estét!
Lilihez oda ment a királynő és elkísérte a székéhez. Ugyan beszéltek hozzá de nem hallotta, csak néha kinyögött egy igent vagy azt mondta: érdekes. A vacsora nagyon lassan telt. Úgy érezte minden lelassult körülötte. Az ételek nagyon finomak voltak de nem evett semmit. Amikor elindult aludni azon gondolkozott amin Lucassal kaptak össze.
- Vajon miért akadt ki annyira a kérésemtől? - kérdezte úgy meg magától hogyha ment volna mellette valaki az se hallaná meg amit magába motyog. Így ért el a szobájához.
*ejtsd:mer
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)