Különleges utazás

Előre is bocsánat hogy ilyen hosszú egy fejezet de úgy írtam mintha egy könyvbe kellet volna meg írnom. Még egyszer is bocs, hogy ilyen hosszú.Jó olvasást. :) :P

1.fejezet

Az a fránya nap...

Lili egy átlagos 15 éves lány volt, de amik történtek vele azok egyáltalán nem voltak meg szokott dolgok. A mai napja átlagos volt de a holnapi nap már hozta sorba a problémákat. De kezdjük a történet legelején. Péntek volt Lili épp a suliba indult. Az utcán sétált a park falé ugyan is ott találkozott két legjobb barát nőjével Annevel és Gwennel. Hamar a parkba ért és már is meg pillantotta barátait akik beszélgettek.
- Sziasztok! - köszönt nekik amikor melléjük ért.
- Szia! - vágta rá a két lány egyszerre.
- Ezt még hányszor játsszátok el?? Na mindegy. Az a gond hogy már megint suliba kell lenni.- nyavalyogta Lili.
- Ja. De mennünk kel. - mondta Gwen.
- Na nyomás ne hogy elkéssünk mert akkor bajban leszünk.- szólította fel őket Anne.
A három jó barát elindult  az iskolába. A nap java részén nem történt semmi izgalmas így hát ugorjunk fontosabb részekhez. Éppen a hetedik órája volt Lilinek. A tanár éppen a házi feladatot mondta:
- Az órai csapatok a követező órára készítsenek kiselőadást a követező órára!
A tanár nő éppen, hogy befejezte mondani valóját megszólalt az óra végét jelző csengő. Gwen, Anne és Lili a parkba mentek ebédelni. Amikor oda értek elkezdtek beszélgetni.
- Mikor mennyünk anyagot gyűjteni a könyvtárba? - kérdezte Gwen.
- Mennyük holnap tizennyolc órakor. - ajánlott Anne.
- Nekem az jó! - mondta Lili.
- Én is ráérek, de hol találkozzunk? - kérdezte Gwen.
- Találkozzunk nálunk. - vágta rá gondolkodás nélkül Lili.
- Ez jó ötlet. - mondta Anne.
A barátok még beszélgettek egy kicsit de azután mindenki haza ment. Lili nem messze lakott a parktól kb. öt percre de még is húsz percbe került mire hazaért, mert kerülővel ment haza. Azon gondolkodott milyen ritkán látja apját, csak hétvégén pár órára. Amikor haza ért anya rögtön kirohant a konyhából anya s bombázta szokásos kérdéseivel:
- Szia Lili, milyen volt az iskola?
- Egész jó. Holnap tizennyolc órakor könyvtárba megyek.
- Miért mész könyvtárba?
- Kiselőadást kell csinálni törire és ahoz gyűjtök anyagot.
- Ez rendben van, de most gyere enni biztos éhes vagy.
- Nem, nem vagyok éhes már ettem.
Lili fölrohant a lépcsőn és bement a szobájába s leült az ágyára. Rápillantott az órájára, már fél négy volt. Gyorsan bekapcsolta a TV-jét ,mert kezdődött a kedvenc műsora a Tánc láz. Ugyan be volt kapcsolva a TV-je de nem is figyelt rá. Az asztalához ment és bekapcsolta a számítógépét és meg nézte, hogy kapott e email-t. Jött egy üzenete. Az üzenetben ez állt:

 ,,Küld tovább!!!

Küld tovább vagy holnapi napod balszerencsék sorozatává válik."

 Lili ezeket a leveleket sosem küldte tovább, nem hitt a levelek átkaiban. A nap további része gyorsan eltelt huszonhárom órakor már aludt. Már hetek óta ugyan az álma ismétlődött. Egy középkori városban volt, már besötétedett. Egyszerre egy vérfagyasztó sikolyra lett figyelmes, méghozzá egy férfié sikított. Oda sétált a sikátor széléhez óvatosan kihajolt. A látvány vérfagyasztó volt. Két férfi állt a szomszédos sikátorban. Az egyiken köpeny volt és fején csuklya a ezében egy véres tört tartott. A másik férfi hasán egy seb díszelgett fején korona.
- Biztos herceg. - gondolta Lili.
A herceg össze esett és a szemében semmi nem látszott se fájdalom se semmi ás. Halott volt. A köpenyes alak meg fordult és meg látta Lilit a sarkon. De ő nem bírt megmozdulni az ijedségtől. A gyilkos már ott állt előtte, fölemelte a véres tört de ekkor mindig fölébred. Ránézett az órára már hajnali kettő volt. Kint esett az eső. Az esőcseppek hangosan kopogtak az ablakon. Az ágyán feküdt és gondolkodott. Mindig úgy érezte, hogy ez az álom több mint egy álom. Ahogy azon tűnődött mért érzi így szépen lassan elaludt. Reggel tízkor ébredt föl. Fölöltözött és lement reggelizni. A szülei még aludtak. A reggeli után fölment a szobájába és nézte a TV-jét. A nap további része lassan telt. Úgy érezte mintha egy egész hét telt volna el mire délután fél hatkor csöngettek. Gyorsan lerohant. Anne és Gwen jött meg.
- Akkor indulhatunk? - kérdezte Lili de barátai csak bólogattak. - Szia anya majd jövök.
Amikor már az utcán voltak barátai végre beszéltek hozzá:
- Bocs, hogy korábban jöttünk. Ugye nem gond? - szólalt meg sajnálkozva Anne.
- Persze, hogy nem baj.Már unatkoztam egyedül. - mondta mosolyogva Lili.
A könyvtárhoz vezető további út nagy nevetések közepette telt el.
- Jó napot! - üdvözölte őket a könyvtárosnő amikor a könyvtárba értek
- Jó napot! - köszönt egyszerre a három lány.
- Segítsek valamiben? - érdeklődte a könyvtáros.
- Igen ha lenne szíves. A középkorról kéne anyagot gyűjtenünk. Segítene a könyvek keresésében? - válaszolta udvariasan Gwen.
- Persze.Gyertek velem.
A könyvtárosnő Liliéket egy üres asztalhoz vezette.
- Itt pakoljatok le és gyertek velem!
A három lány gyorsan lepakolt, mert az idős könyvtáros korához képest nagyon fürge volt. Szinte futniuk kellet ahoz, hogy utolérjék. A könyveket sorra adogatta a lányoknak a könyvtárosnő.
- Ennyi elég lesz egyenlőre köszönjük. - mondta Lili de csak azért mert már majdnem mind a hárman megszakadtak a sok könyvtől.
Elindultak vissza az asztalukhoz. Ott lerakták a könyveket és leültek.
- Szerintem csináljuk úgy, hogy mindenki választ egy kisebb témát a középkorból és arról ír egy vázlatot. - ajánlotta Gwen.
- Nekem tetszik az ötlet. Kaphatom én a nemeseket? - kérdezte lelkesen Anne.
- Persze hogy a tiéd lehet a téma ha ennyire akarod. - mondta Lili.
- Én a hadseregről és néhány fontos középkori csatáról gyűjtök anyagot. - jelentette ki nagy elhatározottsággal Gwen. - Na és te mit választasz Lili?
- Hát nem is tudom…
- Jaj ne már! Tuti van olyan téma amit szeretnél vagy ami közel áll a szívedhez. - vágott közbe Gwen.
- Jó akkor a középkori szórakoztatásról keresek dolgokat. - határozta el végül is Lili.
Mindenki elkezdte a vázlat írást. A csend nagy volt, két dolgot lehetett hallani azt, hogy az óra ketyeg és azt ahogy a ceruza serceg a papíron. Tizenkilenc órakor Annenak mennie kellet.Gwen nem sokkal Anne utána távozott. Lili egyedül maradt. Ekkor rábukkant egy igen különös és régi könyvre. A borítóján ez állt:

KÖZÉPKORI VARÁZSLATOK

Kinyitotta. Nagyon furcsának tartotta, hogy a könyv kézzel volt írva. Hirtelen mint egy varázs ütésre nagy szél támadt és a könyv ellapozódott egy különös oldalra. Az oldalon ez állt:

Vigyázz ki ezen oldalt olvassa,

mert megismétlődik e kor útja.

A múlt megismétli önmagát,
és a te jelened lesz e múlt.

A varázslat igaz volt. A könyv lapjain agy középkori város éjszakai képe jelent meg. Lilit a könyv beszippantotta. Egyszerre csak egy sikátorban találta magát. Sötét volt. Zihált mintha futott volna. Ekkor egy férfi hangját hallotta:

- Erre futott.Gyerünk kapjuk el! - ez az idegen hang nagyon megijesztette.

Úgy érezte, hogy menekülnie kell hát elkezdett futni. Nem értette miért fut. Aztán eszbe jutott, hogy amikor megérkezett zihált. Vajon tényleg futott volna? Nem az lehetetlen hisz a könyvtárban ült. Vajon őt üldözik? Ezen gondolkodott amikor újra hallotta az ijesztő hangot:

- Megállj! Előlünk úgy sem menekülhet örökre egy gyerek!

Megfordult, hogy meg nézz hányan üldözik. Olyan öt-hat katona futott utána. Nagy hiba volt megfordulnia mert meg botlott egy kőben és elesett. Üldözői egy pillanat alatt oda értek hozzá. A parancsnok így szólt (aki egyébként az ijesztőhangú férfi):

- Hölgyem önt be kell vinnünk a palotába királyi parancsra mert önt megvádolták a herceg meggyilkolásával.

Lili legszívesebben elfutott volna de két katona ott termett mellett és föl emelték a földről és elkezdték vinni. Tényleg vitték Lili lába még a földet se érte.